2017. november 18., szombat

Logo

Címlap Család Fájdalom, gyász, feldolgozás

Hungarian English French German Italian Polish Romanian Serbian Slovak
Keresés a hírekben

Fájdalom, gyász, feldolgozás PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Sződy Judit   
2010. október 31. vasárnap, 21:32
 Aki benne van, annak mindig az adott nap túlélése lebeg a szeme előtt, hiába mondják mások: később jobb lesz. Ennek ellenére leírható az a folyamat, amit végigjár a gyászoló, lépésről lépésre.


Először nem hiszi el, hogy meghalt, akit szeretett. Tagadja, jeleket keres arra, hogy még él. Amikor már ép ésszel nem tagadható a tény, szinte lebénul. Mintha a dolgok nem vele történnének, ürességet érez. A környezete nem látja szomorúnak, megjegyzéseket is tehetnek rá: nem is sír, pedig meghalt a férje! Ebből az állapotból az ügyintézések billentik ki, kénytelen kontrollálni magát. Most ébred rá igazán, hogy egyedül maradt, hogy mindent neki kell kézben tartani, előjön a düh, az ingerlékenység, ami a környezetet megint zavarba ejti, a gyászolóban pedig lelkifurdalást kelthet.

A temetés utáni hetek a legnehezebbek. Ekkor szabadulnak fel az eddig visszafojtott érzések, a szomorúság a tehetetlenség, a kilátástalanság. Felerősödik a harag, ami a halál feltételezett okozójára (egészségügyi dolgozók, Isten, saját maga) irányul. Előre tör a bűntudat, nem csak a halállal kapcsolatban, hanem az előző időszakban „elmaradt” dolgok miatt is: „még beszélgethettünk volna...elmehettünk volna arra az útra, amire annyira vágyott...ki kellett volna mutatnom, mennyire szeretem...”

A gyászoló gondolkodása, magatartása is megváltozik. Aki eddig távol állt az ezotériától, most mágikus jeleket talál különböző eseményekben („azért esett le a gyűrű, amit tőle kaptam, mert közeledett a halála”), és változatlanul tartja az elhunyt szobáját, szekrényét, íróasztalát, sőt neki is megterít, fél attól, hogy elhalványulnak az emlékei arról, akit elveszített. Szórakozottá, figyelmetlenné válik, kerüli a társaságot. Álmatlanság gyötri, torokszorítást érez, légszomjat, amikor a veszteségről gondolkozik, vagy beszél róla valakivel. Ez az állapot akár hónapokig is eltarthat, hol jobb, hol rosszabb periódusokkal, majd enyhül, és egyre inkább átadja a helyét a mindennapi életnek.

A gyászolóban erősödik az érzés, hogy ugyan új vágányon, de az élete megy tovább. Újra megerősödnek régebbi kapcsolatai, örömet okoznak azok a tevékenységek, amelyek annakelőtte. Begyakorlódnak azok a feladatok, amelyek az elvesztett személyről rá maradtak (ügyintézés, gyerekek gondozása).  A gyász a feldolgozással véget ér, de nem ér véget az emlékezés, nem kell elfelejteni azt, kit elvesztett. Csak együtt élni az emlékkel.


Komplikált gyász

Van, aki a megkönnyebbülésig sok év alatt sem jut el. Pénzt, időt, energiát nem kímélve gondozza az elhúnyt emlékét, a mindennapjait ez határozza meg. Aki nem tudja feldolgozni veszteségeit, ma már szakszerű segítséget is kaphat ahhoz, hogy továbblépjen, akár egyéni  beszélgetés, terápia, vagy csoportos foglalkozások keretében.

Erről itt tudhat meg többet: www.vigasztalodas.hu

 

 

 

 
Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez.
Copyright © 2017 Törökbálinti újság. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
Múltunk - jelenünk
Belépés
Kapcsolódó cikkek

Top!