2017. november 18., szombat

Logo

Címlap Család Halottak napjára

Hungarian English French German Italian Polish Romanian Serbian Slovak
Keresés a hírekben

Halottak napjára PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Sződy Judit   
2010. október 31. vasárnap, 21:39
 Bár velünk vannak, eszünkbe jutnak néha egy dallamról, egy könyvről, egy illatról, október és november fordulóján többet gondolunk rájuk: azokra, akik örökre elmentek.


Nagyon nehéz ma megbirkózni azzal, hogy elveszítünk valakit. A családtagok, barátok tétovák, zavarban vannak, nem tudják, hogyan beszéljenek a veszteségről, hogy ártanak, vagy éppen használnak azzal, amit mondanak, tesznek. Aki tehát segíthetne, inkább elmenekül, így többszörös veszteséggel kell megküzdenie a gyászolónak. Régen mindenkinek megvolt a szerepe a közösségben, éltek a rítusok, kapaszkodókat adtak, a gyászolónak voltak kötelességei és kiváltságai, és továbbra is megvolt helye, a kapcsolatrendszere. Ma ehelyett marad a magány, és az az érzés, hogy ő zavarja a körülötte élőket szomorúságával, kárt okoz munkaképtelenségével. Mert ma már sokszor nem nézi el sem a környezet, sem a munkahely, hogy néhány hétnél tovább szomorkodjunk veszteségeink miatt. Pedig a gyász tombol odabenn.



Régen ezt elfogadta a közösség. A siratóasszonyok, az egyházi előírások, a temetés a tor előre elrendelt körülményei, a viselet éppen azt segítette, hogy megtalálja a gyászoló az utat ebben az ismeretlen helyzetben. Íratlan szabályok adtak választ arra is, kit, hogyan, mennyi ideig kell gyászolni. Külön meghatározták, hány hónapig illik gyászban járni kisbaba, gyerek vagy házastárs elvesztésekor. Ha előbb levette a gyászruhát valaki, vagy, ha túl sokáig maradt rajta, számon tartották. Ha vége volt a gyászidőnek, figyelmeztették a gyászolót, hogy tovább kell lépnie, az élet folytatódik, és neki is tennie kell a dolgát. Mert tovább kell lépni. De csak egy idő után. A gyászban segít, ha már el tudunk indulni más felé is, ha örömet találunk az életünkben így is. Aki elment, része marad a napjainknak, de a veszteség fájdalma nem hatja át minden percünket. Gondolunk rá, de elfogadjuk hiányát. Már csak különleges alkalmakkor állunk meg hosszabban emlékénél. Születésnapján, karácsonykor, halottak napján. Ha kimegyünk a temetőbe, fáj a hiánya, ha rá gondolunk. És közben a sok pislákoló mécsest látva arra is ráébredünk: nem vagyunk fájdalmunkkal egyedül. 

Sirató 1930-ból


 Jaj párocskám, jaj társocskám, édes kedves galambocskám...
Mér hagytál itt engemet... hova leszek , merre leszek az ilyen apró gyerekimvel...
Mit fogok én csinányi hova leszek hogyan leszek édes drága párocskám… Mie írattad özvegyek levelibe gyerekidet az árvákéba...
édes kedves párocskám édes kedves galambocskám...
Hova leszek hogyan leszek... mit fogok én csinányi...
Jaj párocskám, jaj társocskám, édes kedves galambocskám..
mér hagytál itt engemet...

Jaj párocskám, jaj társocskám, édes kedves jó galambocskám...
Jaj, jaj, jaj... Jaj, jaj, jaj, jaj édes Istenem...
mikor az árvát még az ág is rántja...
hova leszek hogyan leszek...
Jaj párocskám, jaj társocskám honnét foglak várni uccától kert megöl...
Jaj párocskám, jaj társocskám..
legalább csak egy holnapba egyszer beszéljek még veled, vagy legalább esztendőbe egyszer...

Jaj párocskám, jaj társocskám, mit fogok én csináni...
Hova leszek, hogyan leszek az én gyerekimvel...
Jaj párocskám, jaj társocskám mié hagytál itt engemet özvegységbe, gyerekidet árvaságre...
miko az árvát még az ág is rántja...
Jaj fiacskám, jaj párocskám hova leszek, hogyan leszek, hogyan fogok dógozni...
ha téged nem foglak látni, Hogyan fogok e temető mellett elmenni...
Jaj párocskám, jaj társocskám, édes kedves galambocskám.

 

 

 
Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez.
Copyright © 2017 Törökbálinti újság. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
Múltunk - jelenünk
Belépés
Kapcsolódó cikkek

Top!