2017. november 18., szombat

Logo

Címlap Család Jön a suli!

Hungarian English French German Italian Polish Romanian Serbian Slovak
Keresés a hírekben

Jön a suli! PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Sződy Judit   
2010. augusztus 13. péntek, 00:41
Sajnos már egy kicsit sem dughatjuk a homokba a fejünket, hiszen a nagyáruházak is hetek óta az iskolakezdés jegyében alkotják meg dekorációjukat, katalógusaikat.


A legizgalmasabb napokat az elsősök, és az ő szüleik élik meg. Az aggodalmak a múltra és a jelenre is vonatkozhatnak. Vajon elég felkészült a poronty az iskolára? Vajon elégé felkészültünk mi, szülők? Lássuk, mégis mire lesz szükség!?


Kíváncsiság fél siker!

A legjobban azok a gyerekek járnak, akik eléggé kíváncsiak ahhoz, hogy élvezzék a tudomány világának felfedezését. Számikra öröm lesz a tanulás, és ezért nagy eséllyel jó jegyeket is visznek haza. Az érett elsős szüleit többek között arról lehet felismerni, hogy néha a kardjukba dőlnének inkább, mint hogy egy újabb fizikai-kémiai-orvosi kérdés válaszainak hétéves szintű megfogalmazásán törjék a fejüket. Hallelúja, végre belép ez életükbe egy komoly segítőtárs a tanító személyében, és még jobb, hogy a gyerek maga is megtanul olvasni!



Ám ahhoz, hogy a kíváncsiság feléledjen, valóban fel kell készülni. De ezt ne tévesszük össze az iskola-előkészítő feladatok folyamatos bújásával, de a fejlesztő játékok koptatásával, vagy a (horribilis összegekért kínált) fejlesztő foglalkozások látogatásával sem. A gyerek ugyanis felkészül a sulira anélkül is hogy fejlesztenénk. Illetve anélkül, hogy TUDNÁNK, hogy fejlesztjük. Mert bizony fejlesztettük már akkor is, amikor ő pakolta ki egy évesen a mosógépet, és az orra előtt párosítottuk a zoknikat (szín és formaészlelés). Aztán akkor is, amikor beszállhatott a kertészkedésbe, és a hátunk mögött szorgalmasan kihúzkodta az összes palántát, amit elültettünk (finommozgás, kreativitás, összpontosítás). És akkor is, amikor velünk jött a boltba, és mégis inkább két Túró Rudit kért a megbeszélt egy helyett (számfogalom).  És amikor verset mondtunk, vagy átugráltuk a pocsolyákat, amikor utánoztuk a kakas hangját, amikor a nagyi a térdén lovagoltatta. Ha ez mind megvolt, nagy az esély arra, hogy nem marad el a kortársaitól, minden szükséges fejlesztést megkapott, most rajta a sor.

 Ha mégsem érett

Az első a sorban, aki az iskolaérettséget megállapítja, az óvónő. Ha ő bizonytalan, vagy a szülő külön kéri, a területi nevelési tanácsadó fejlesztő pedagógusa is megvizsgálja, hogy érett-e a kicsi. Ha elmaradást talál valamelyik területen, javasolhatja, hogy járjon még egy évig oviba, vagy már tél végétől fejleszteni kezdi a gyerkőcöt, hogy iskolakezdésre behozza kortársait. Ezeket a gyerekeket sem kell otthon nyúzni a felkészítő gyakorlatokkal, csak akkor, ha erre a gyógypedagógus külön kéri a szülőket.  Ez esetben a szakember ellátja a családot a problémának megfelelő feladatlapokkal vagy fejlesztő eszközzel, és megbeszélik, hogy ezeket hogy érdemes játékosan, feszültségmentes légkörben használni.

 

Iskolaérett szülők

Ha a szülő szorong a sulikezdéstől, a gyerektől se várhatjuk, hogy oldottan lépje át az iskola kapuját. A legjobb, ha leküzdjük a feszültséget együtt. Látogassanak el többször az iskola környékére, kérdezősködjenek már gyakorlott szülőktől a suliról, a házirendről, a jutalmazási módszerekről, és minden másról, ami szóba kerül otthon. Ami ismerős, azt többnyire nem annyira ijesztő!  Vásárolják meg együtt az iskolaszereket, hadd válasszon a gyerek (az ésszerűség határán belül) tolltartót, tornazsákot, táskát, ünneplő cipőt. Kapkodni nem kell, a legjobb ha a füzetek és egyéb segédeszközök  bevásárlását az első szülői értekezlet utáni napokra halasztjuk, hiszen ott derül ki, mit is ért pontosan Erika néni rajzlap alatt, melyik betűkészletet ajánlja Klári néni, Marika néninek a hosszú vagy a széles énekfüzet a megfelelő.  Az otthoni tanulósaroknak viszont el kell készülnie idejében. Legyen a kicsinek saját íróasztala, mégpedig a domináns kezével ellenkező oldalról érkezzen a természetes fény.  Az asztal magasságát állítsuk be úgy, hogy a gyerek ülve, talpával a földre támaszkodva is kényelmesen elérje. Jó, ha az asztal dőlésszöge állítható, így kevésbé lesz fárasztó a tanulás. Miután ezt jól megterveztük, megvásároltuk és összeszereltük, kezdjünk el azért imádkozni, hogy gyerekünknek alig kelljen használni az első években. Ugyanis a gyerek az továbbra is gyerek marad. Az ő eleme a játék, a szaladgálás, a világ felfedezése. Ha az alsósnak minden nap órákig kell görnyednie az íróasztal fölött, vagy a tanítóval, vagy a tanulási módszerrel van baj. De erről már egy következő cikkünkben olvashatnak!

 

 

 
Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez.
Copyright © 2017 Törökbálinti újság. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
Múltunk - jelenünk
Belépés
Kapcsolódó cikkek

Top!