2017. december 18., hétfő

Logo

Címlap Kultúra Talányok

Hungarian English French German Italian Polish Romanian Serbian Slovak
Keresés a hírekben

Talányok PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Starzyński Zsolt - Kelle Antal   
2011. május 30. hétfő, 23:48
Elmélkedés és hatásmechanizmus- tervezet Kelle Antal ARTFORMER törökbálinti kiállításához.


Azt hihettük, hogy ismerjük a művészetét: leegyszerűsített, szépen megmunkált absztrakt formák, összetett társadalmi és filozófiai gondolatokkal. Egyszerre személyes, helyi és univerzális üzenetekkel.

Miért vállal el egy művész a Szépművészeti Múzeum, az Magyar Nemzeti Galéria és jópresztizsű külföldi kiállítások után egy - bármely hangulatos is- de mégis „csak egy Falumúzeumos” bemutatkozást?  Kinek éri meg? Van-e értelme? Tud-e hasonlóan neves, minőségi, hasznos lenni? Vagy netán lehet több is? Hogyan?

Lehetnek sejtéseink, várakozásaink, mert már készülhettünk valamire az előző kiállítások alapján, katalógusokból, honlapokbol, hasznos könyvekből…, de „itt” és „most” nem. Pontosabban nem csak ez a fontos, hanem hogy ma, ebben a környezetben és közösségben hogyan hat (mert reméljük hat), mit idít el. Talán erről érdemesebb beszélni.


Megszoktuk a falusi, „délután felakasztom a képeket és megvan” kiállításokat. Összekacsintunk és sajnálkozunk, hogy „igen itt csak erre telik”. Nem tudjuk kifestetni, netán még izzót sem venni. De valahogy mégis megvan, mert a művész, esetleg a polgármester nagyon akarja, Marinéni kimossa, Józsibácsi felragasztja.

Itt azonban most nem erről van szó. Nagylendületű, figyelemfelhívó útlezárással, múzeumba-csalogatással, nagy felhajtással. Minden csupa talány. Például az úttestre öntött homokbucka renaturalizált tetejére helyezett „Szentföldrög” minden áhitatához hozzátartozik ennek realista őrzése is. A szobrot, (naptól-esőtől-netán barbárságunktól/tojásdobálásunktól) védő, a bennünket egyszerre szolgáló és megfélemlítő, velünk összekacsintó REND(őre). Eszünkbe juthat a bankokat látszólag megvédeni, (valójában elszaladni) képes, fegyvertelen-gyorstalpaló-cingár őrzőlény. Itt most pisztolytárában az anyai féltőszeretet elkeseredett fegyverével a FAKANÁLLAL és lekenyerező lufikkal, ernyővel.


Szélesretárt kapuval, egybenyitott tér vezet a múzeum előterébe, ahol a kiállítás plakátja és egy kis eligazító szöveg mellett , három kiállítási tárgy található.

1., DOKUMENTUMTÁR című, mely több darabból álló együttes. (videó installáció a korábbi kiállításokon elhangzott kommentárokkal, ismertető könyvösszeállítás a kiállítás egyik legfontosab tárgyáról a SVASTIKÁ-ról, és egy aktuális vendégkönyv)

2.,  INTERAKTÍV MŰTÁRGY című (lényegében egy háttalfordított tűzoltókészülék, egy duchampi értelemben vett „Forrás”), amely egyébként is oly természetessé szelidülő színfoltja ma már minden kiállításnak, mint egy a teret áthasító gázcső, vagy az elütő színű, álküszöbbel leragasztott kábelköteg. Itt posztamensre emelve vállalja büszke önmagát, a címével is jelzetten, kiváncsiság vagy szükség esetén aktivitásra buzdítva.

3., FORRÓ DRÓT című readymade, a múzeum ezen kissé korosodóan nosztalgikus, talán a 70’ –es évek desing-jábőól ránkmaradt piros telefonját, a személyzet ezen funkcionális szükségletét emeli posztamensre. Színe és címmé váló neve azonban szimbólikus, a kiállítótérben történt eseményekre is utalhat, amit (lásd később) talán „jelenteni kellene?”


A kiállítási ajtó félig, felülről „bedeszkázva”. Meghajlásos, de legalább főbiccentéses gesztusra jelképesen kényszerít bennünket, ahogy a felirat is utal rá: „TISZTELETTEL MINDANNYIUNKNAK”. A teremben klasszikusan szépen elhelyezett műtárgyak, óriásprint, a kor technikai színvonalának megfelelően tálalva: Motoros forgatású mobilok, interaktív érintőképernyős ismerkedési lehetőségek, és egy hatalmas animációkivetités, ahol a Nézőpontok ciklus legfontosabb darabjai (SZENTFÖLD, VÁGY, KÁOSZ, INS FELÜLET…) egy filmetűdben láthatók. Valami azonban mégsem stimmel. Az egyik jól, -aluról kivilágított- posztamens üres. Nincs ott a VÁGY szobor!!! Ellopták? Vagy a művész gondolta meg magát? Nem valószínű, hiszen szerepel a meghívón, a plakáton, sőt még a minden kapualjba bedobott helyi újság kiállítás-beharangozására írodott cikkében is, ez a fő, szalagszerűen  és többnézetében bemutatott dekorációs elem.

Vagy épp ez a baj?

A néha Békejelnek, máskor SVASTIKÁ-NAK, megint máskor HOROGKERESZTNEK értelmezhető tárgy gyűlöletkeltésre alkalmas elemeket tartalmaz? Ez lett volna a célja? Valaki jelentette? Betiltották, vagy csak Kértek? Valamit biztos, mert láthatóan nincs kirakva, (vagy utólag van leszerelve?) De hiányzik a hozzá tartozó, -nézőpontjait bemutató- printelt táblakép is. Látjuk a helyét, a felrögzítésére váró csavarokkal és a szerelhetőségét pozicionáló segédrajzokkal. Pontosabban ott van, de nem a helyén, hiszen alatta, érthetelenül a falnak támasztva, áttetszően sejtető nejlon csomagolásban, - a tűzóltókészülékkel és a telefon színével megegyező – piros, ragasztó szalaggal konzerválva. Nem igazán tudjuk meg, különösen, ha rájövünk, hogy az üres posztamens érintésre még így is éles hang és villógó fényeffektussal van beriasztva. A többi tárgy rendben, élik-játszák a megszokott figyelemre, megélésre és átélésre serkentő, sejtelmes szerepüket. A másik terembe ugyancsak meghajlással léphetünk, „TISZTELETTEL ELŐDEINKNEK” felirat alatt. A kiállított tárgyak és emlékek a Hely hagyományát és történetét mutatják be, részben tárgyakkal, bútorokkal, viselettel, másrészt rengeteg képpel, hímzéssel, fenyképpel és családfákkal, mint a legtöbb ehhez hasonló intézményben. De a dolog szelíd pikantériája, hogy maga a múzeum, Magyarországot, a mint szülőhelyüket szerető, szerencsétlen sorsú, kitelepített sváb elődeink szellemi forszírozására és anyagi segítségével jött létre, akik részben a Németországba batyuba kicipelt, majd  évtizedekkel később visszahozott tárgyemlékeiket adományozták oda.

Talán ennek is köze van  valamilyen VÁGY eltorzulásához, majd az erre adott retorzió jogosságához, illetve ennek megkérdezőjelezéséhez?  A művész nem izolálja-határolja el magát/kiállítását a környezettől, hanem szerves részévé integrálja azt. Így kerek a borulékony egység, így érthetjük meg a meghívó üzenetét, az együttélés tényéből adódó kényszerűséget és lehetőségeket, valamint a másfajta nézőpontok/megközelítések egyidejűségét és párhuzamosságát.

„…hogy vagytok tü,
voltunk mü es,
ahogy vagyunk mü,
lesztek tü es…”

(Ezt a gondolatot a KÁOSZ,: ÉN-MI-ŐK spirituális és materiális viszonyrendszerében is felfedezhetjük, ahol „saját szemünkkel” láthatjuk, az egymásrahatások valóságát, az esetleg mások megsemmítésével járó önpusztulást)

Maga a megnyitó performance, a teremről teremre vezetés, a feliratok, a játékosság, valamint a meghívott vallási,- kulturális, és művészettörténeti előadókkal indított beszélgetés, mind egy falubéli diszkurzus/pletyka elindulását implikálhatják, amely „szikra” feltehetően a művész ezen kortárs megmozdulásának hozadéka. Ennek végső absztrahált szublimációjaként is a Kelle Antal ArtFormer által kitalált INS FELÜLET-ekből, ill. ezek összeépítéséből készült táblaképeket.


 


 
Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez.
Hozzászólások (1)
1 2011. június 09. csütörtök, 11:39
kultursznob
Én ezt a cikket egyáltalán nem értem, nem lehetett volna úgy megírni, hogy a kevésbé elvont gondolkodású ám de a művészetre azért kíváncsi halandó érdeklődését is felkelthesse??
Mert így olyan lett, mint egy katyvasz aminek se eleje se vége csak közepe, de az sűrű és ehetetlen.
Biztos én vagyok túl "átlagos", de sajnos én még mindig jobban emésztem a konkrét mondatokat, mint az ilyen körüllebegett elszállt "ihleteket".
Bocs.
Copyright © 2017 Törökbálinti újság. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
Múltunk - jelenünk
Belépés
Kapcsolódó cikkek

Top!