2017. december 18., hétfő

Logo

Címlap Kultúra Szegény Micsinay

Hungarian English French German Italian Polish Romanian Serbian Slovak
Keresés a hírekben

Szegény Micsinay PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Tóth Emese   
2011. június 22. szerda, 10:44
Ezzel a címmel hozta ki a Jelenkor kiadó a könyvhétre a Törökbálinton élő szociológus, Andor Mihály kis esszékötetét.

Talán soha nem jelenik meg ez a könyv, amelyet Andor Mihály fiatalkori példaképéről és egyben besúgójáról írt, ha Gulyás Gyula 2009-ben nem forgat dokumentumfilmet a közben napfényre került forrásanyagok alapján Micsinay (felnőttkori névváltoztatása révén Mikes) Tamásról. Ez a körülmény azért figyelemreméltó, mert a Mikessel 1964-től szoros baráti kapcsolatot ápoló szociológus már 1970 májusában - Tamásnak egy félre nem érthető elszólásából - rádöbbent arra, hogy mentorát és példaképét beszervezhették, ergo róla is jelenthet.

A dokumentumfilm forgatásakor a kamerák előtt visszaemlékező „megfigyelteket” hideg zuhanyként érhették a róluk szóló jelentések, jegyzőkönyvek, amelyekből a nagy példakép, barát, az 56-os forradalmár ikon ambiciózus besúgói munkásságát ismerhették meg, sok-sok évvel a rendszerváltozás után.

„Tamás zsenialitását dicséri, hogy miután negyedszázadon keresztül fél Budapestről jelentett, egy-két emberen kívül még 1999-ben bekövetkezett halála után sem sejtette senki, hogy besúgó volt.”

Andor Mihály és felesége, a Mikes jelentésekben szintén szereplő Horváth Ágota a döbbenetes ráeszmélés után a hallgatást választották, és a leleplezés helyett a szoros baráti szálak fokozatos lazítása mellett döntöttek.

Első impresszióként nehezen fogható fel a négy évtizedes, önként vállalt titoktartás, de a könyvet olvasva érteni vélem az író szempontjait, az elárult barát ambivalens érzéseit. A levéltári archív anyagok egyre mélyebb bugyraiba betekintő szociológus sorait olvasva engem is a megérteni vágyás kerít hatalmába, sokkal inkább a „miért tette, amit tett” kérdése, az emberi motivációk megtalálása válik fontossá.

Nagyon tiszteletreméltó Andor viszonyulása besúgójának ”leleplezéséhez”. Félretéve személyes érintettségét, a kiszolgáltatott, becsapott barát érzéseit, érzékelhető távolságtartással, szinte kívülről figyeli a kort, amelynek maga is aktív részese volt.

Egészen a gyerekkortól követi végig az árulóvá lett barát életét, és próbál mentséget, magyarázatot találni a történtekre. Kitartóan keresi az indítékokat, miért kellett Mikesnek önnön ellenzéki legendáját összehazudnia: soha el nem hangzott párbeszédekből fontos emberekkel, magát meg nem történt veszélyes akciók hőseként megjeleníteni, mindezt persze elbagatellizáló szerénységgel.

Miért lett a tehetséges, sokakra nagy hatással lévő kisiklott értelmiségiből elvbarátai besúgója, s az általa megvetett rendszer eminens kiszolgálója.

Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy mi magyarok sokkal vagyunk még adósok a múltunkkal való szembenézés tárgyában. A németek egy sokkal fájdalmasabb nemzeti örökséggel, sokszor családokon belüli tragédiákkal tudtak szembesülni, és azután a tanulságokat nem felejtve emelt fővel továbblépni.

A még mindig meg nem történt nemzeti öntisztulást úgy képzelném el, ahogy Andor Mihály tette. Nem leszámolni akart, hanem megérteni, hogy talán később megbocsátani is tudjon. Ez a szegény Micsinay-Mikes-Mészáros (az utóbbi a besúgói fedőneve volt) egész életében elismertségre törekedett. Az igazi és a titkos életében egyaránt kényszeresen meg akart felelni, mert azon a maga teremtette mítoszon kívül, hogy ő egy művelt, olvasott, befolyásos ellenzéki, igazán semmire se vitte az életben.

Örök ellenzéki volt és maradt, természeténél fogva, aki aztán a rendszerváltás után végleg szerepét vesztve még a lebukás rémével is naponta szembesülhetett.

Nem maradt más hátra, felélte saját magát, siettetve az elkerülhetetlent.

Szegény Micsinay fedett élete titkával 1999-ben örökre eltávozott.




 
Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez.
Hozzászólások (8)
8 2011. július 23. szombat, 08:15
szerintem
Jellemzően a besúgót viszont megérti Andor úr.Szabad demokratikusan.
7 2011. július 23. szombat, 06:16
Andor Mihály
Soha nem értettem azokat az embereket, akik ellentmondást nem tűrően mondanak véleményt, és még a nevüket sem merik vállalni. Félreértés elkerülése végett: "Szerintemre" és "Derűsre" gondolok.
6 2011. július 06. szerda, 14:03
Miklós György
Kedves Andor Mihály!

Jómagam is ügynök voltam, mint ahogy azt már számtalan helyen megírtam és megjelentettem.
De azt soha nem fogom tudni megérteni, hogy Mikesnek hogyan lehetett a barátairól jelentenie???
Olvastam a könyvét és gratulálok, tényleg elfogultságtól mentesen tud erről a témáról beszélni. Jómagam ismertem Mikest, ugyanaz volt egy időben a tartótisztünk; Cirkos Tibor.
Nem akarok most nagyokat mondani, de tudja, néhányszor én is észrevettem Mikesen, hogy valami nem stimmel...
Ezt egy ügynök, ha jó szeme van látja.

Üdvözlettel:Miklós György ("Fehér Pál")
5 2011. június 29. szerda, 11:08
gyors
A könyvet el nem olvasók erkölcsi pózolása fárasztó.
4 2011. június 23. csütörtök, 12:18
Derűs
Kedves Andor Mihály!

Márpedig csak a megbocsátásról lehet szó. - Megérteni ezt nem lehet. - Még akkor sem, ha netán lélekbúvárnak tetszik lenni, amiben pedig erősen kételkedem. Amikor tehát azt írja "Megbocsátásról tényleg nem lehet szó, de megértésről nagyon is" - olyasvalamit állít alanya egójáról, ami eddig még senkinek sem sikerült -, legföljebb a leírt, vagy kimondott szavak szintjén - a megértést. Meglehet, ez nagyon snassz szöveg - keresztényi. Innen nézve a dolgokat, az ajánlatom a következő: ne legyen tehát a barátja a "szegény micsinay"(igaz, már nem is lehetne)-, ám bocsásson meg neki. Meglehet, fizet önnek egy snapszot a Mennyországban. - Esetleg visszahívhatja.
Koccintsanak.

Üdvözlettel: aki szereti a felhőjátékot is
3 2011. június 22. szerda, 16:12
szerintem
Szó nincs gyűlöletről,én ilyet nem írtam. Megvetésről és undorról annál inkább.Abban nyilván Önnek van igaza, a könyvében szereplő besúgót illetően, hogy ő például nem élvezte a besúgólétet, de ez mire mentség? Az az Ön személyes sztorija, hogy ez így van, de ezzel szembe lehet állítani sok száz trógert, akiket én írtam, de sajnos akiket azok tettek tönkre, nem rendelkeznek írói vénával, vagy egyéb okai lehet annak, hogy ezek az ügyek nem kaptak ekkora nyilvánosságot. Micsinay lehet, hogy pont anyagilag nem "élvezte" besúgó létét,de lelkileg biztosan,egyébként nem lett volna besúgó.
Őket nem SZABAD megérteni. Ön meg nyilván azt ért meg akit akar,nem egészen világos ez miért pont 2011-ben lett az Ön számára fontos ez a megértés.
2 2011. június 22. szerda, 15:14
Andor Mihály
Kedves Szerintem!
Megbocsátásról tényleg nem lehet szó, de megértésről nagyon is. És ha megértjük, hogy valaki mit miért csinált, elkerülhetjük a gyülöletet. Aminél rosszabb nincs.
Egyébként nem lehet általánosítani, minden emberi sors más. Talán ezért is érdemes ilyen megértési kísérleteket tenni, hogy ne vegyünk mindent egy kalap alá. Például ez a "Szegény Micsinay" egyáltalán nem élvezte anyagilag a besúgólétet, egész életében szegény volt, élete végén pedig nyomorgott.
Olvassa el a könyvet!
1 2011. június 22. szerda, 11:20
szerintem
"A még mindig meg nem történt nemzeti öntisztulást úgy képzelném el, ahogy Andor Mihály tette. Nem leszámolni akart, hanem megérteni, hogy talán később megbocsátani is tudjon."

Ennek semmi értelme Emese.Hogyan lehet megbocsátani azoknak, akik a rendszerváltás megelőzően eltapostak,besúgtak,tönkretettek,sunyin megbújva élvezték a "besúgólétet",a rendszerváltás után esetleg spontán privatizáltak,továbbra is jól éltek,amíg akiket tönkretettek lelkileg,anyagilag,erkölcsileg, soha nem kaptak ezért semmilyen "kárpótlást".
Sőt, most még meg kellene bocsátani?
Minden bocsánatot meg kell előznie a bocsánatkérésnek és erkölcsi,anyagi kártérítésnek.Amíg ez nem történik meg,értelmetlen az Ön felvetése.
Copyright © 2017 Törökbálinti újság. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
Múltunk - jelenünk
Belépés
Kapcsolódó cikkek

Top!