2017. augusztus 21., hétfő

Logo

Címlap Kultúra Boldog újévet!

Hungarian English French German Italian Polish Romanian Serbian Slovak
Keresés a hírekben

Boldog újévet! PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Szerk   
2012. január 01. vasárnap, 08:35
Karinthy Frigyes: Szilveszteri ólomöntésre (részletek)

Hát jó, boldog újévet!


Mindenkinek mindent, amire vágyik! Kislánynak moziszínészt, moziszínésznek gazdag vállalkozót, vállalkozónak konjunktúrát, pénzt, vidám életet – esetleg fent említett kislányt, akinek a moziszínészt kívántam, így aztán rendbe jön a dolgok körforgása.

Suszternek sok lábat, kesztyűsnek kezet, borbélynak gyorsan serkedő szakállat. Jótékony adakozónak sok koldust, orvosnak beteget, betegnek orvost, civilnek barátot, katonának ellenséget. Na, mit kívánjak még? Pókhasnak rostélyost, zsebráknak kamatot. Macskának egérkét, egérkének szalonnát.
Még az emberevő bácsinak is kellene kívánni valamit, de ezen a ponton zavarban vagyok, legfeljebb magamat kívánhatnám, elég jó húsban vagyok, mégis, úgy látszik, mindennek van határa, még a jókívánságnak is.
Magamnak?
Istenem, talán-talán egy évi haladékot. Egy évi felfüggesztését véleményeknek, ítéleteknek, elmarasztalásoknak és felmentéseknek, amikkel el akarnak intézni, meg akarnak határozni, le akarnak szögezni, rendszerbe akarnak foglalni, aktákba vezetni, skatulyába szortírozni, lebélyegezni. Mert ezt csinálják, attól a perctől fogva, hogy a világon vagyok – ezt csinálják, évről évre és napról napra, és hazudni és kígyózni és ravaszkodni kell, összelapulni, kinyúlni és levegővé válni, hogy valahogy kibújjak a skatulya hasadékán, elugorjak a lecsapódó retesz, lecsapódó aktalyukasztó elől az utolsó pillanatban. Ezt csinálják, kezdték azzal, hogy nevet adtak valakinek, akinek névre semmi szüksége nem volt, hiszen ha azt mondta „én”, nagyon jól tudta, kire gondol.
Ezt csinálták és eleinte nem sokat törődtem vele, nevettem rajta – a társadalmat és annak törvényeit igen okos dolognak tartottam mindig, belementem szíves örömmel, hogy különféle cédulákat ragasszon rám, nehogy a ruhatárban összecseréljenek. Hogy ítélt is, ez se zavart – végre is ez a dolga. Magam is szeretem a rendet, és ez a néhány cédula nem zavart: ölni, lopni, csalni akkor se lett volna kedvem úgyse, ha törvények nem tiltják az efféle zavarcsináló dolgokat.
Csak később, csak mostanában kezdtem el nyugtalankodni. Mióta észrevettem, hogy az emberek, külön-külön, egyénileg, valami túlságosan elharapózott nagyzási mánia fertőjében, társadalomnak képzelik magukat, és ítéleteket mondanak egymásról.
Úgy hívják finom szóval: „jellemzés”.
Gyerekek, még egy évig, újévi ajándéknak, ezt a haladékot kérem: ne jellemezzetek. Ne vonjatok következtetést cselekedeteimből, modoromból, viselkedésemből. Nektek se esik jól, ugye? Képzeljétek el, hogy titkom van, tervem van, vágyam van, éppen úgy, mint nektek – erre a vágyra függesztem a szemem, hogy lehetne „jellemző” rám, amit közben, gépiesen, szórakozottságomban mondok vagy teszek?
Senki sem jellemezhető addig, míg ez a titka kiderül, míg ez a terve megvalósul, míg ez a vágya teljesül. Senki sem jellemezhető halála előtt.
Egy évi haladékot kérek. Egy évi felfüggesztését az ítéletnek.
Egy évi életet.
Ígérem, hogy jól fogom viselni magam addig, amennyire tőlem telik. Majd vigyázok. Ha megígéritek, hogy tovább nem jellemeztek, belemegyek az eddigi jellemzésekbe. Majd leutánzom és eljátszom az ábrát, amit rajzoltatok rólam. Nem hasonlít.
Sebaj, majd igyekszem én hasonlítani az ábrához. Púposnak rajzoltatok? Jó, majd kidüllesztem a hátam. Sántának? Jó, majd felhúzom a lábam, mint a gólya. És tanulmányozni fogom a fényképeimet, és majd olyan arcot vágok, igazatok van, csak nem teszem tönkre a fényképész fáradságos munkájának gyümölcsét.
Én jól fogom viselni magam.
Néha azért engedjétek meg, hogy beszéljek, írjak, elmondjam, ami eszembe jut!

 

 
Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez.
Hozzászólások (1)
1 2012. január 04. szerda, 21:42
csak úgy mondom
Mondd el és kérlek, adj teret, hogy mi is elmondhassuk, mert ha nem szólunk, ismered a mondást: vétkesek közt cinkos, aki néma.

S Ti akik mondjátok a magatokét, kérlek, mondjátok Arany és Babits nyelvén, de ne szóljatok "dajcstomi" twitter-es nyelvén, mert a stílus maga az ember.

Kérlek Titeket, vitatkozzunk, de ne harapjuk át egymás torkát, mert "fontoljátok meg, proletárok" - igen, proletárok, hiszen idén mindnyájan lassan azzá leszünk: proletár volt az a nincstelen az ókori rómában, akinek semmije nem volt, csak proles-e, vagyis gyermeke - kinek az érdeke, ha egymásnak esünk ahelyett, hogy "nekik esnénk".

Boldogabb új esztendőt kívánok annál, mint ami kinéz!
Copyright © 2017 Törökbálinti újság. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
Múltunk - jelenünk
Belépés
Kapcsolódó cikkek

Top!