2017. december 18., hétfő

Logo

Címlap Kultúra Színikritika

Hungarian English French German Italian Polish Romanian Serbian Slovak
Keresés a hírekben

Színikritika PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Novák Edit   
2012. november 30. péntek, 20:29
Topolcsányi Laura: A holló árnyékában
(A Turay Ida Színház előadása 2012.11. 23-án, Törökbálinton)

 

Topolcsányi Laura korunk sikeres színésznője drámaíróként A holló árnyékában c. történelmi krimijével a nézőket Mátyás udvarába invitálta, azoknak az asszonyoknak a társaságába, akik egykor fontos szerepet játszottak neves királyunk életében. A szerző a valós történelmi dátumokat figyelmen kívül hagyva, szereplőit röviddel Mátyás halála előtti időbe helyezte. A köztük levő konfliktus oka, hogy amíg a királyné, Beatrix a meddősége miatt nem adhatott utódot az országnak, addig Borbála, a király ágyasa fiút szült Mátyásnak. Lehetséges, hogy a nagyurak őt, Corvin Jánost fogadják el a király utódául? Vagy Beatrix kiélheti hatalmi vágyát és magához ragadhatja a kormányzást?

 

Író: Topolcsányi Laura
Rendező: Árkosi Árpád

Színészek:

Beatrix - Vásári Mónika
Szilágyi Erzsébet - Bencze Ilona
Edelpeck Borbála - Hűvösvölgyi Ildikó
Bódog - Benkő Péter
Lantos - Kurkó József

Díszlet: Kovács Yvette Alida
Jelmez: Kovács Yvette Alida
Zene: Kurkó József
Rendezőasszisztens: Szabó Anikó

 

Találó a darab címe. Ez a holló (Corvus) a Hunyadiak címerállata. Mindig hálás dolog Mátyásról írni. De ez a történet nem Mátyásról szólt, csak a szívéhez legközelebb állókról. Ők anyja, Szilágyi Erzsébet, felesége, Beatrix és ágyasa, Edelpeck Borbála. A darabot egy díszletben, a palota sakkfigurákkal ékesített oszlopcsarnokában játszották. A bábuk ide-oda rakosgatása a külvilág hatalmi játszmáira utaltak. Az első felvonás Beatrix panaszáradata a terméketlensége, a szeretetlensége miatt. Egy felvonáson keresztül csak siránkozott egykori igen rövid boldogságuk után, a király szerelméért. Ráadásul féltékenykedett Mátyás korábbi kapcsolataira, Cillei Erzsébetre, Garai Annára, Podjebrád Katalinra, főként Edelpeck Borbálára.

A második felvonásban boldogtalanságának, Mátyás elhidegülésének okát Borbálában, a király egykori ágyasában vélte felfedezni. Komor gondolatai az őrületbe kergették. Fikció, ahogy az is, hogy nem bírta el meddőségének terhét, nem tudta legyűrni nápolyi udvaronc udvarlójának meggyilkolása miatti, késve támadt lelkiismeret-furdalását. Fikció az a történelembe álmodott krimi is, hogy Beatrix először Borbála, majd Szilágyi Erzsébet életére tört, végül felindulásának a magyar szolga, Bódog esett áldozatul. A darab végén Beatrix kendőjét kisbabaként ringatta, réveteg tekintettel csendesen kántálta: „Aludj szépen kisbabám” miközben a harang üresen kongó hangja egyre erősebben zengett a színház termében.

A siker néhány színész játékán múlott. A színészek közül az egyetlen élettel teli alakítás Kurkó Józsefé volt. Lantos szerepében vitalitása magával ragadó, dalnokából csak úgy áradt az életöröm. Kulturált énekhangjával kellemes perceket szerzett. Mátyás szerettei, Vásári Mónika, Bencze Ilona, Hűvösvölgyi Ildikó rutinos, közepes teljesítményt nyújtottak. Csak az a tűz hiányzott a játékukból, ami szíven üti az embert, amiért érdemes színházba menni. Vásári Mónikában nem láttam azt a „csinos, művelt, olvasott és tanult, ékesen szóló, jóságos és a társalgásban komolysága mellett is elmés hajadont”, aki egykoron Galetto Marzio szerint volt. Hiányzott belőle egy királynő tartása. Bencze Ilona sem volt az a „hős asszony”, aki családja veszedelmes bajain nem asszonysírással, hanem pénzzel és fegyveres erővel igyekezett segíteni, akit fia gyakran «Magyarország királynéja» címmel tisztelt meg. Egyedül Benkő Péter játékából nem hiányoltam a vitalitást, hiszen egy megfáradt öregembert alakított. Bódog szerepében egyenletes teljesítményt nyújtott. Hűvösvölgyi Ildikó nehéz helyzetben volt Borbála megformálásában, hiszen szinte semmit nem tudunk Mátyás kedveséről. Elég sok bizonytalanság lehetett Borbálában, ha második házassága után „megtévedt nőnek” érezte magát és 1491-ben zárdába vonult, ahol megesett lányok, asszonyok éltek. Hűvösvölgyi Ildikónak sikerült egy labilis személyiség benyomását keltenie. Viszont érzelmi kitörése nem volt elég hatásos. A színdarab rendezője a Jászai Mari-díjas Árkosi Árpád volt. Igen gyors tempót diktált a szövegmondásban. A színészek nyelve kiválóan pergett, de időnként rajtuk is kifogott ez a lendület. A pergő ritmus esetenként az értés rovására ment. Ezzel együtt többé-kevésbé követhető, élvezhető volt. A társulat a lanttal kísért dalokkal, a verseléssel középkori hangulatot csempészett a színházterembe. Az előadás megidézte Mátyás korát, feltehetően felkeltette a kíváncsiságot a valós történelmi események iránt és a középkor hangulatát felidézve ízelítőt adott a reneszánszkori Magyarország életéből.


Jegyzetek

A szerző a cselekmény érdekében igen szabadon bánt a történelmi dátumokkal.  A darab szerint Szilágyi Erzsébet, Beatrix és Borbála egyszerre tartózkodott a királyi udvarban röviddel a király halála, 1490 előtt. Tény, hogy Erzsébet valószínűleg már 1483-ban elhunyt. Edelpeck Borbála 1470-től 1473-ig volt Mátyás ágyasa, ebben az időben tartózkodott csak Budán. Beatrix csak ezt követően 1474-ben lett Mátyás jegyese és 1475 nyarától a felesége. A valóságban Beatrix és Borbála életútja a későbbiek során sem keresztezte egymást.





 
Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez.
Copyright © 2017 Törökbálinti újság. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
Múltunk - jelenünk
Belépés
Kapcsolódó cikkek

Top!