2017. október 22., vasárnap

Logo

Címlap Kultúra Színikritika

Hungarian English French German Italian Polish Romanian Serbian Slovak
Keresés a hírekben

Színikritika PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Novák Edit   
2013. január 02. szerda, 11:41
Marriott-Foot: Csak semmi szexet, kérem, angolok vagyunk! - komédia két részben.

A Turay Ida Színház előadása 2012.12.30-án a Ferencvárosi Művelődési Házban.

Szereplők:

Peter Hunter: BOROS ZOLTÁN

Frances Hunter: RÁRÓSI ANITA

Eleanor Hunter: HÜVŐSVÖLGYI ILDIKÓ

Brian Runnicles: GYŐRI PÉTER

Arnold Needham: MIKÓ ISTVÁN Jászai Mari-díjas

Leslie Bromhead: BENKŐ PÉTER Jászai Mari-díjas

Paul főfelügyelő: RUSZ MILÁN

Susan: SZABÓ ANIKÓ

Barbara: BORBÉLY KRISZTINA


Fordította: PREKOP GABRIELLA

Jelmez: TIARA

Díszlet: KRISZTOVICS SÁNDOR

Rendezőasszisztens: SZABÓ ANIKÓ

Rendező: MIKÓ ISTVÁN Jászai Mari-díjas


„Az ember csak a saját otthonában érzi magát biztonságban…”

Csak nem ebben a darabban. A színdarab a sorozatos félreértések vígjátéka. A történet a Hunter házaspár kálváriájáról szól a véletlenül hozzájuk kerülő pornóanyagok, könyvek, kazetták miatt. Szabadulnának a pornó szakirodalom dobozaitól, amit már a rendőrség is keres, de barátjuk, a balfácán Brian Runnicles segítőkészsége még nagyobb bajba keveri őket. Kiváló szórakozást nyújtott az előadás azzal együtt, hogy nem sikerült egységes játékstílusban végigjátszani. Peter Huntert, az egyik londoni bank fiókvezetőjét reggeli készülődés közben látjuk. Kis felesége állandóan a nyakába akaszkodik, mintha még mindig a nászútjukon lennének. Kezdéskor igen hamisan csengtek a Hunter házaspár enyelgő szavai. Peter Huntert Boros Zoltán, feleségét, Francest, Rárósi Anita alakította. Játékuk disszonáns, évődésük inkább a friss házasok parodizálása volt. A karikírozott beszédstílus az anyós, Eleanor Hunter és Leslie Bromhead bankigazgató esetében is igen erőltetett volt.  Hűvösvölgyi Ildikó, Eleanorként kitörő kacajaival, Benkő Péter Bromheadként pedig pöffeszkedő magatartásával inkább visszatetsző volt, mint mulatságos. Szerencsére a második felvonásra sikerült szerepük emberi arcát is megmutatni, játékuk természetes, elfogadható lett. Zavaróan hatott, hogy a jelmeztervező egy bankigazgatóra kinőtt, rövidre szabott zakót adott, Frances lábára meg olyan előnytelenül nagy papucsot húzatott, ami jócskán rontott az egyébként csinos színésznő látványán.

A teljes káoszban lett igazán fergeteges a vígjáték. A bankigazgató és Eleanor a románcukkal, az iszákos főfelügyelő a váratlan látogatásaival, a pénzügyi ellenőr a megérkezésével, az örömlányok a szolgáltatásaikkal egyre nagyobb felfordulást okoztak.

A darab legszínesebb egyénisége Győri Péter, Brian Runnicles szerepében folyamatosan vicces, mulatságos volt. Minden manír nélkül játszotta a balfék barátot. Ijedősségével, pánikolásával, a színpadot körbejáró, hatalmas szökelléseivel ő csalta ki a legtöbb nevetést. Egy segítőkész barát, de mindent elpuskázó balek, aki akaratán kívül nagy pácba került. Különös viselkedése miatt már vállalta az amatőr színjátszó szerepét, elviselte, hogy elvetemült, buja, perverz kan disznónak nevezzék, csapodár nemi betegnek, sőt még ronda csőrű papagájnak is. Mindenki elől csak menekült. Pánikolt a főfelügyelőtől, a kijelentéseitől, hogy ebben a pornó ügyben lecsapnak és felgöngyölítik azt a mocskos bandát és bebizonyítják a bűnösségüket. Pánikolt a róla készült a fantomkép miatt is, hogy bármikor megtalálhatják! A szerep kiváló lehetőséget biztosított színészi kvalitásainak bizonyítására.  Emlékezetes volt az alakítása. Az est fénypontja mégsem ő volt, hanem Mikó István Arnold Needham, a pénzügyi ellenőr szerepében. Játéka olyan volt, mint amikor egy profi beáll az amatőr játékosok csapatába. Az író az ő szájába adta a cím frappáns mondatát. Kár, hogy a reá mászó örömlányok elhárításakor a méltatlankodása kissé hangsúlytalanul hangzott. Mindez nem csorbította az érdemét. Fantasztikus figurát csinált ebből a szerepből. Tökéletes volt akkor is, amikor magánál volt, utolérhetetlen, amikor dülöngélve próbált talpon maradni, amikor szerepe szerint dupla adag altatót kapott. Igazán akkor volt felejthetetlen, amikor bódultságában az örömlányokkal hadakozott. Mikó István rendezőként is jócskán hozzájárult a darab sikeréhez. A második felvonás dinamizmusa, pergő ritmusa élvezetes volt, a jól elsülő poénok egyre jobban nevettettek. A színészek játéka végre kevésbé volt modoros. Hűvösvölgyi Ildikó és Benkő Péter is megajándékozott bennünket néhány szép pillanattal. A fiatal pár, Boros Zoltán és Rárósi Anita játéka is egyre természetesebb lett. Az epizódszereplők közül Rusz Milán Paul főfelügyelőként nem hagyott mély nyomot, Szabó Anikó hiteles domina volt, Borbély Krisztina hihetően játszotta az örömlányt, akcentusa szórakoztató volt.

Anthony Marriott és Alister Foot, a darab szerzőpárosa jóvoltából végig lehetett nevetni az estét. Az az élmény meg hab a tortán, amit Győri Péter szórakoztató és Mikó István kitűnő játéka nyújtott.


 
Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez.
Copyright © 2017 Törökbálinti újság. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
Múltunk - jelenünk
Belépés
Kapcsolódó cikkek

Top!