2017. augusztus 21., hétfő

Logo

Címlap Kultúra Szó és dallam

Hungarian English French German Italian Polish Romanian Serbian Slovak
Keresés a hírekben

Szó és dallam PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Farkas Gábor   
2013. március 25. hétfő, 23:39
Avagy hogyan éljük túl Kétharmadiát?

„Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a Mária országa
űlt a márciusi hó alatt, minden világos vót,
mégse vót reggel.”

Márciusi tél, hideg, sötét este. Belváros. Belvárosi Színház. Emlékeznek? A volt Filmmúzeum épülete. Mi korán érkezünk. Ráérünk nézelődni, mélázni, lelassulni a hajtós nap után. Alig vagyunk néhányan, szinte üres az előtér, nincs sor a büfé előtt. Csak lassan gyűlnek a nézők, csendes ünnepélyességgel. Fekete kabátok, ing, zakó nyakkendő nélkül, blúz, kiskosztüm. Kevés a póló és a farmernadrág. Legtöbben ötvenesek. Befelé néző, komoly arcok. Maguknak valók. Mintha mindenki egyedül jött volna. Pedig akad itt ismerős: Itt egy kritikus, ott egy író, ő pedig egy színész-rendező. Akad régi-régi iskolatárs is. Csak bólintunk távolról.

Tizenkilenc éves „kis”fiam is hamar belecsendesedik a hangulatba. Nézegetjük a szocreál épületbelsőt, a jó ízléssel berendezett puritán teret. Ő drámatörténeti tanulmányairól mesélne, én figyelnék rá, de eközben titkon, kicsit szorongok: Öt perc múlva kezdés, de még nagyon kevesen vagyunk.  Rossz érzésem palástolandó átveszem a szót, az egyik előadóról kezdek mesélni neki. Régi zenész, „jazzista” eredetileg. Dimenzió, Supergroup, Trio Stendhal, aztán filmzenék. Jó néhány éve már a fia, András is ismert zenész, „perkás”, ütőhangszeres. Kitalálták? Nem? Akkor folytatom. Filmzenék, musicalek, önálló albumok zeneszerzője és kísérője:

Átutazó (Udvaros Dorottyával, 1984)
Szerelem első vérig (filmzene, 1986)
Hallgass kicsit! (Básti Julival és Cserhalmi Györggyel, 1987)
Sose halunk meg (filmzene, 1993)
Patika (filmzene, 1994)
Valahol Európában (musical, 1995)
A miniszter félrelép (filmzene, 1997)
Akasztottak (1998)
Kalózok (A Jazz+Az-zal, 1998)
Egynek jó (A Jazz+Az-zal, 1999)
Ennyi a dal (2000)
Metszetek (2004)
Világszám! (filmzene, 2004)
Double Invention (2005)
Utcazene (2005)
Contemporary Gregorian (2007)
Sose halunk meg (musical, 2007)
Férfi és Nő (2008)

Közben elfoglaljuk a helyünket. A nézőtér is kellemes, látni, hallani mindenhonnan. A színpad most kicsi és egyszerű. Két asztal, két thonet-szék, a balszélen pianínó.                  Aztán, mintegy varázsütésre percek alatt megtelnek a széksorok, elsötétül a nézőtér.

Lebben a hátsó függöny, kilép a fényre a két előadó: Parti Nagy Lajos és Dés László. Hozzájuk jöttünk, értük vagyunk ma este itt. Ők meg értünk. Hogy segítsenek. Segítsenek túlélni. Hogy megtanítsanak nevetni azon, amin sírni, vagy káromkodni szeretnénk.


Fülkeforr és vidéke

Ezen a címen jelent meg Parti Nagy Lajos első 50 meséje könyvben. Magyar mesék címmel pedig minden héten az Élet és Irodalomban.  Ez ideig kilencvenkilencszer. E héten a századik. Száz írás, száznál is több ok Parti Nagynak arra, hogy tollat ragadjon, és görbe tükröt mutasson vele nekünk. Mint hajdan az Elvarázsolt Kastélyban. El is varázsol minket rendesen. Groteszk, szürreális, mesevilágba röpít. Ahol emberi szintre törpül, már-már érthető lesz a hatalom. Ahol közel lehet csalni, körbe lehet járni, talán meg is simogatni, vagy éppen megfricskázni a szorongatót, a félelmetest, a józanésszel fel nem foghatót. Hiszen:

“Nincs szebb,
mint a főokos előtt
vigyázban álló
láthatatlan röhögés” (Sztevanovity D.)

Megérteni és megértetni persze Parti sem tudja egészen. A törvénykezési mámort, a gránitszilárdságú alkotmány újra, meg újra vésését. Hétről hétre adódik az újabb téma. Baltás gyilkos és az azeri kapcsolatépítés, Mészáros bíró uram és a szegény juhász, Károlyi geróf és a József Attila kilakoltatása, turulmánia:

„Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy I. Fülkefor ügön szerette a jeleket, vót reájuk füle, több es. Ezér vót kerál, hogy azt óvasson ki belőlök, amit csak akar. Hogy példájul új törvények világa gyün Ejrópa fele, annak penig első parancsolattya nékünk szól, kik a turulba születtünk: az erős népek erősöggyenek, a gyöngék meg hulljanak széjjel…”

Vagy a diáktüntetések apropója:

„Mer a rög mindenkié! Annak föl-földobott köve nem ám játékszer, nem ám eccő használatos fecskendő, ha ez nem es teccik a nyugotrúl pénzelt Haha-féle szekértoloncoknak a telefonos hídfoglalás terin. Mer álljon má meg az a csámpaliberális menet! Elébb vagy utóbb csak meg köll kérdeni a dógozó nép színe előtt: millen egyenlőség az, ahon egyedül a diploma forintosétható?! Há a rögtű nemcsak az a frissdiplomás kapta meg az eligazétó anyatejet ingyenes képzés keretibe, hanem a régi diplomás es, meg a nemdiplomás es, a hidegburkolóig és satöbbijig menően.”

Feltűnik az a téma is, mihez, mint tudjuk mindenki ért, a foci:

„Há hogy tűrheti a magyarok istene, hogy egy szaros kis zsidózás végett a FIFA a maga kettős mércéjivel megen végigvágjon ezen a nemzeten? Há millen világ az, hun eggy radikálszurkoló annyit se rikkanthat, hogy „zsidó”, ha Izrael válogatottjával ví a magyar? Hogy ezér bűntetés jár?! Hogy zárt kapuk megett kölljön megrendezni az eljövendő tétmeccset, horibile a szőrö stoplis oláh-val, ki csak erre vár Trianon olta!?”

Vagy így:

„Mán a létező szocialisták a népszavazás álgyúját es bévetették vón a felcsúti stadiony ellen,., hová másfélsző bé vót a falu férendő, nem közpézbű vót elgondúva, hanem társasági adókedvezménybű, mit tiszta szívű, sportos tekéntetű magyar vállalkozók adományosztak öszve, s nem olligarchák. Arrú senki se tehet, hogy a szép létesítmén, a keráli s kerálnéi birtokok legközepire vót megálmodva! Ammeg igenyesen vakvéletlen, hogy I. Fülkefor táltos lévire a Felcsút SE-nek es az elnökje vót, nemcsak a Naprendszernek."


Így teremt új műfajt, miképp Örkény tette ezt az egyperces novellákkal. De létrehoz egy új nyelvezetet is ez alatt. Sajátos furcsa, a régiesnek és a mai köz-, és politikai nyelvnek egy különösen egyéni keverékét.  Szatirikus, ironikus, de sosem szarkasztikus. Szándéka a rávilágítás, a figyelemfelhívás, a bántó élek becsomagolása.

Dés László méltó párja ehhez. Felváltva lépnek elő: Egy mese, egy zeneszám. Dallamai tele zenei humorral, nem meglepő módon játékossággal, improvizációval. Aztán amíg Parti olvas, a háttérbe húzódik, maga elé néz, fegyelmezett. Legalább is az első részben. Aztán már ő sem bírja komolykodva. Válla meg-megremeg, arcát tenyerébe temeti és jókat kacag némán. Mert a társa nem csak virtuóz nyelvművész, hanem remek előadó is. Komolyan, mértékkel adja a szót. Nem hangsúlyoz túl, nem siet, van türelme arra, hogy mi, a hallgatói kiélvezzük a poénokat. Mert az előadás lassan már olyan, mint egy kabaré, egy jó kabaré. Afféle Hofis.

A vége felé meg egyenesen parttalan röhögés, könnycsorgás, másnapi rekeszizomláz.

Kívánom és ajánlom Önöknek is!


Belvárosi Színház : Fülkeforr és vidéke





 
Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez.
Hozzászólások (1)
1 2013. március 26. kedd, 15:14
Parti Nagy for president!!! Egy ideje a Páratlan oldal-on kezdem az ÉS olvasását, pedig mint minden rendes újságot, ezt is a sportrovatnál szoktam kezdeni! ;-)
Copyright © 2017 Törökbálinti újság. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
Múltunk - jelenünk
Belépés
Kapcsolódó cikkek

Top!