2017. november 19., vasárnap

Logo

Címlap Lapszemle Lesz-e még egy Sukoró?

Hungarian English French German Italian Polish Romanian Serbian Slovak
Keresés a hírekben

Lesz-e még egy Sukoró? PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Szabó Anna   
2011. február 14. hétfő, 07:57
A törökbálinti botrányos izraeli óriásberuházás és a következmények nélküli ország.
A Magyar Nemzet cikke


Elképzelhető, hogy egy tíz hektáron épülő, ezerlakásos lakótelep szőröstül-bőröstül eltüntethető? Nem ám csak a tervasztalokon, hanem a valóságban is. Nagyon úgy fest, hogy Törökbálinton ez megtörténhetett.

Az óriásberuházás fogta magát, és elsikkadt a bürokrácia útvesztőjében. Könnyen megtehette, mert a lakosság úgysem tudott róla. Csak akkor fogtak gyanút az emberek, amikor egyszer csak megjelentek az exkavátorok a kertek alatt, de ekkor már késő volt.

Aki nem hiszi, hogy ilyen manapság megtörténhet, az nézze meg az engedélyeket. Fehéren feketén ott áll a dokumentumokban: egy kisvárosnyi ember befogadására alkalmas gigalakótelep beszuszakolása egy kertváros családi házas övezetébe „nem jár jelentős környezeti hatással". Legalábbis a Törökbálintra tervezett izraeli beruházásra rábólintó környezetvédelmi (!) szakhatóság szerint. Ez alapján pedig kiadhattak egy olyan építési engedélyt, amely tíz fázisban, húsz évig tart majd, és amelynek 97 százaléka lesz lakópark, az összes többi pedig mind-mind a település közös boldogulását szolgálja majd. A hivatalnokok szerint ugyanis nem tekinthető lényegi változásnak, hogy az eddigi gyümölcsösök helyére egy emberöltőn át tartó építkezéssel betonkolosszusok halmaza kerül.

Az építési terület közvetlen közelében élő lakosokat pedig minderről azért nem kellett megfelelően tájékoztatni, mert egyrészt ugye úgysem jár jelentős hatással az űrből is majdan jól látható - a tervező álmai szerint egy alma és egy banán alakú - óriásváros, másrészt igazából senkit nem érdekelt a véleményük. Pedig volt nekik. A helyi lap például a következőképp foglalta össze a ma már hivatalosan is alkotmányellenesnek minősített engedélyeztetési eljárás bohózatát:
„2009-ben a helyhatóság az egyik szobában úgy adott ki építési engedélyt a lakóparkra, hogy a többiben állítólag erről egy mukkot sem tudtak. Se polgármester, se képviselők. Nos, ez az, ami vicc. Állítólag nem ez volt a jogalkotói szándék. Meglepetés. Ezek után nem túlzás elgondolkodni azon, hogy tudja-e egyáltalán valaki, mi folyik itt."

Ha jól sejtjük, valami olyasmi eshetett meg a törökbálintiakkal, mint Rejtő Jenő elsikkasztott pénztárosával, akiről tudvalévő, hogy tulajdonképpen nem is sikkasztott. „Ha egészen precízen akarnám jellemezni a helyzetet, akkor azt mondanám, hogy ez a szelíd, gyenge egyéniségű ember egyedül maradt húszezer dollárral, és a pénz, kihasználva az őrizetlen pillanatot, elsikkasztotta a takarékpénztár egyik képviselőjét."

A tárgyak ezen magnetikus képessége jellemzi azt a folyamatot, amelynek a legvégén úgy kerülhetett pecsét egy óriás-lakótelep jogerős építési engedélyére, hogy a lakosság a városháza egyik falára kiszögelt hirdetményből silabizálhatta ki, hogy melyik építészeti hivatalnál is nézhet utána a terveknek, ha már olyan nagyon érdekli. - Az önkormányzat megkeresésünkre megerősítette, hogy nem áll rendelkezésre olyan dokumentum, amely igazolná, tájékoztatták a lakosságot a tervmódosítások kezdetéről - fogalmaz a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa a kis Sukoróként elhíresült beruházást vizsgáló anyagában.

A számtalan jogsértést megállapító, negyvenoldalas összefoglaló mintegy látlelete annak, mi folyhatott itt következmények nélkül az előző nyolc esztendőben. A törökbálinti óriás-lakótelep ügye ugyanakkor egy olyan lakmuszpapír lehet, amelyen lemérhető, mennyit változtak a dolgok tavaly április óta. Itt, a magyar rögvalóságban.

Lehet-e még építészeti trükkök százaival a betontornyok tetejére tervezett füvesítést - az úgynevezett zöldtetőt - kertnek hazudni azért, hogy még tovább lehessen növelni a beépíthető felületet? Rálegyinthet-e a lakossági tiltakozásokra a betontenger tervezője, mondván, „hazánk társadalma - önhibáján kívül - kevésbé felkészült a változások befogadására"? Lesöpörhetik-e az asztalról a jogos szakmai kifogásokat, amelyek élből megvétózták volna a botrányos ügyet? Semmibe vehetik-e az országos főépítészek véleményét, a mérnöki kamarát, a környezetvédelmi civil szervezeteket, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt, az ÁNTSZ-t?

Az ügyet alaposan kivizsgáló jövő nemzedékek országgyűlési biztosa reményt adhat arra, hogy a dolgok tényleg nem mehetnek így tovább. Alkotmányellenesnek és jogsértőnek ítéltetett többek között a gyümölcsösök területi minősítésének kétes átsorolgatása, a helyi rendeletek gyanús módosítgatása, a megfelelő lakossági tájékoztatás eltussolása és az ott élők egészséges környezethez fűződő jogának semmibevétele. A botrányos ügy visszásságait és törvénytelenségeit több oldalon keresztül részletezi az ombudsman, akit a parlament önkormányzati bizottsága kért fel az ügy kivizsgálására. Diplomatikusan fogalmazva, megállapítást nyert, hogy a helyi hivatalnokok meglehetősen sajátosan jártak el az ügyben. Az ombudsman szerint elsikkadt annak a vizsgálata is, hogy szükséges volt-e egyáltalán stratégiai környezeti vizsgálatot végezni. Ha egy ekkora lakótelep esetében ez nem volt kötelező, akkor vajon milyen esetben lett volna mégis az? A tervek ráadásul csak 280 lakással kalkuláltak, rejtélyes, hogyan lett ebből később 1240 lakás: nem járunk messze az igazságtól, ha azt vélelmezzük, hogy a törvényi szabályozás kiskapuit használta ki a befektető.

Abszurd, hogy egy parlamenti bizottság és egy ombudsmani hivatal erőfeszítése kellett ahhoz, hogy többéves hercehurca után ráébresszék az önkormányzatot és a hivatalokat, „nem hagyható figyelmen kívül a szabályozási területen élő közösség, mert közvetlenül érintik azok a változások, amelyeket a beruházások generálnak. Számukra nem elegendő a tájékoztatás, véleményüket kellõ mértékben figyelembe kell venni a döntéshozatal során". Erről eddig nem tudtak a helyi potentátok, a területen élő lakosság megválasztott képviselői?


Lesöpörhetik-é az asztalról a jogos szakmai kifogásokat, amelyek élből megvétózták volna a botrányos ügyet? Semmibe vehetik-e az országos őépítészek véleményét, a mérnöki kamarát, a környezetvédelmi civil szervezeteket, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt, az ÁNTSZ-t?


Az ügy további érdekessége, hogy az óriásberuházás elleni szakmai és lakossági tiltakozást lesöprő beruházó nem más, mint a Club Aliga szintén botrányos privatizációjában érintett izraeli vállalkozó. A balatoni ügyet már nemcsak az elszámolási miniszteri biztos, hanem a Központi Nyomozó Főügyészség is vizsgálja. Aligán 19 milliárd forintos beruházást ígértek csillogó látványtervekkel, ám eddig csak a területen lévő füvet nyírták le ímmel-ámmal. A törökbálinti ügy kissé előbbre jár: itt már több milliárd forintnyi hitelt is felvettek az átminősítések nyomán azonnal felértékelődő földekre.

Sokan reméljük ebben az országban, hogy itt sem Sukoró, sem kis Sukoró nem lesz. Ha mégis, akkor valóban semmi nem változott tavaly április óta. A Magyarország Zrt. felszámolásával a helyi érdekű, zártkörű részvénytársaságokat is be kell zárni, máskülönben a magánérdek továbbra is a közérdek fölé helyeződik.


 
Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez.
Hozzászólások (6)
6 2011. február 17. csütörtök, 09:45
polt
További javaslatok?
5 2011. február 15. kedd, 05:42
lea
Valóban tenni kellene valamit a vállalkozások idecsábításért. Nem mind üzem, ami vállalkozás, van sok nagy értékű szellemi munka is, fejlesztés, nagykereskedelem, közvetítő kereskedelem, fuvarszervezés, amit egy irodában is lehet végezni, egy olcsóbb helyi iparűzési adó is megfontolásra késztetne, az gépjárműadókat és további vállalkozásokat hozna magával, de itt homokba dugják a fejüket, csak semmi ne változzon.
4 2011. február 14. hétfő, 20:49
fülkeforradalmár
Club Aliga és Tükörhegy közös nevezője: ugyanaz az izraeli beruházó, és a visszás ügyletek sokasága. Ki képviseli itt a közösség érdekeit, vagy meg kell várni, amíg az elszámoltatási biztos ide is elér? Épp ideje, hogy az Állami Számvevőszék is vizsgálja a város gazdálkodását. Azt is meg kellene nézni, ki adta az aláírását ehhez az ingatlanpanamához. Tud valaki erről valamit?
3 2011. február 14. hétfő, 11:34
zsiguci
Kedves boboka. Amiről írsz ,az illúzió.Törökbálinton több, mint sok az ipari,kereskedelmi "park" még az sem épült be , amit 2001-ben annak minősítettek.Ez nem úgy megy, hogy kiáll az önkormányzat, kicsit riszálja magát és dől a pénz az ipari parkból.Ez a világ elmúlt! Teljesen más lehetőségeket kell találni,a mostani önkormányzati "szemlélet" az maga a csőd. Az is kétségtelenül igaz, hogy a lakóparkokat most és azonnal kell megállítani, mert még rosszabb helyzetbe,sőt katasztrófába sodorják az önkormányzatot. A mostani testület emberileg és mentalitásában tökéletesen alkalmatlan a KÖZÖSSÉG ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE,ezért le kell mondaniuk, ez az első lépés.Eddig nincs érdemi lehetőség semmiféle változásra.
2 2011. február 14. hétfő, 11:15
boboka
Értetlenül állok az előtt,hogy nincs pénze az önkormányzatnak, ennek ellenére lakópark építéseket támogat bizonyos érdekből, ahelyett, hogy cégeket csábítana ide, vagy inkább ipari park építést támogatná.
Még pár ezer lakás és végkép ellehetetlenülünk. Beindul az adósság csapda/ spirál. No comment.
1 2011. február 14. hétfő, 09:51
darázs
"itt már több milliárd forintnyi hitelt is felvettek az átminősítések nyomán azonnal felértékelődő földekre."

Hát éppen ez a cél az átminősítéseknél.Aztán ha épül is valami ....az extraprofit.Lásd Nemax-Napliget,Rác-zugi készülődés.
Copyright © 2017 Törökbálinti újság. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
Múltunk - jelenünk
Belépés
Kapcsolódó cikkek

Top!