2017. november 19., vasárnap

Logo

Címlap Lapszemle A névtelen kommentelő

Hungarian English French German Italian Polish Romanian Serbian Slovak
Keresés a hírekben

A névtelen kommentelő PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Andor Mihály   
2013. január 24. csütörtök, 12:59
Volt egyszer egy falusi internetes újság, amelynek cikkeihez tömegével érkeztek a kommentek. Andor Mihály írása a Gépnarancs.hu-ról.


Érdekes módon azok az álnevet használó jobboldali kommentelők voltak többségben, akik nem az érvek erejében hittek, hanem az alpári hangnemben előadott gyalázkodásban voltak erősek. Az Orbán-kormány vagy a falu jobboldali önkormányzatának tevékenységét illető legkisebb kritikai megjegyzésre mocsokáradatot zúdítottak.

És akkor egy napon a szerkesztők megelégelték, gondoltak egyet, és regisztrációhoz kötötték a hozzászólást. Valódi nevet és e-mail címet kellett adni. Azóta megszűnt a kommentelés. A régebbi havi több száz komment helyett most kettő-három akad, az se jobboldali

Mi lehet az oka? Az első gondolat, hogy félnek ez emberek, ezért nem merik a véleményüket névvel vállalni. A félelemről sok szó esik manapság. Félnek ez emberek elmenni egy kormányellenes tüntetésre, mert esetleg lefényképezik, és kirúgják őket fideszes vezetésű állami vagy önkormányzati munkahelyükről. Félnek aláírni egy tiltakozó petíciót, mert munkahelyi retorziótól tartanak. A tanárok eddig azért féltek kinyilvánítani véleményüket, mert a fideszes oktatási bizottság által kinevezett igazgató esetleg megtorolja. Most pedig már attól félnek, hogy a Nemzeti Főtanigazgató talán még kartotékot is vezet politikai nézeteikről, és akkor az ország összes iskolájából kizárják őket.

De mitől félnek a kormány politikáját támogató, sőt szélsőtámogató kommentelők? Ők vannak hatalmon. Minden megszólalásuk csak hűségüket bizonyítja, megannyi jó pont. Miért bújnak álnév mögé? Nem azokra gondolok, akik jópofa, beszédes „nickname”-jük mellett elérhetővé teszik igazi nevüket, hanem azokra, akik görcsösen ragaszkodnak inkognitójukhoz, másképp nem is merik vállalni „megnyilvánulásaikat”. Ha álnéven nem lehet, inkább nem írnak.

Ez a magatartásmodell arra utal, hogy pontosan tudják: amit művelnek, az gyalázatos, de valamilyen lelki szükséglet mégis rákényszeríti őket, hogy megtegyék. A kéjgyilkos is tudja, hogy nem szép dolog ölni, de nem tud ellenállni a belső késztetésnek. A névtelen kommentelő persze jobb helyzetben van a kéjgyilkosnál, mert büntetlenül elégítheti ki vágyait. És micsoda kéj öntheti el, amikor vitapartnerét úgy szólíthatja meg, hogy „faszikám”, és közölheti vele, hogy egy „barom állat”, akinek a helyében „fakéssel tökön szúrná” magát. Milyen mámorító érzés foghatja el, amikor a vele egyet nem értőket „segg és orrtúró bandának” minősíti, és felteszi a kérdést: „Mikor esztek, mikor szartok, és mikor túrjátok az orrotokat?” – majd így búcsúzik: „Kurva anyátokat!” (Az idézetek a Mandinerből valók.)

Rejtőzködésének csak az lehet az oka, hogy szégyellné, ha kiderülne, ezeket ő írta. Ez azért biztató, mert azt jelenti, hogy nem teljesen elvetemült, még megvannak benne az erkölcs törmelékei. Csak egyet nem értek: miért a jobboldalon vannak az ilyenek többségben?


 
Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez.
Hozzászólások (2)
2 2013. február 04. hétfő, 09:36
st
Tisztelt Andor Úr!
Az Ön által felvetett a-névtelenség-leple-alatt kérdés régóta és világszerte is napirenden van, egyértelmű válasz még nem született ami azt jelenti, hogy a jelenséget különbözőképpen lehet magyarázni. Magyar vonatkozásban valószínű nagy szerepet játszik, hogy reflex-szerűen félünk egymástól ami egyáltalán nem alaptalan. Négy évtizedes az a múltbeli hagyomány, hogy az igazságot nem lehet kimondani következmények nélkül, ami kezdődött a csengőfrásszal és az irigyelt személyek feljelentésével, folytatódott A Párt általi minősítéssel, stb. A nemzetközi feljelentési statisztikát nézve Magyarország az élvonalban volt. Aminek az emléke így beívódott azt nehéz kitörölni és kell újabb 2o év, hogy fellazuljon.
Hogy gyakran nem csak névtelen az igazmondó vagy aki annak gondolja magát, de szennyes is a nyelve? Valóban sokszor minősíthetetlen, néha az az érzése az embernek hogy az internetes kommentelők fele elmebeteg – node bele kell nézni a sajtótermékekbe, olyan szavakat használnak főcímnek, amelyeket néhány évvel ezelőtt még négyszemközt sem mondtunk ki. Egyes un. irodalmi alkotások sem mentesek az alpáriasságtól. És a filmek? Miből tanulnak az emberek, ha nem abból ami körülöttük van és amiről azt hiszik, hogy trendi ( hiszen a „ nagyok” is így beszélnek vagy beszéltetik szereplőiket) Arról sem szabad elfeledkezni aki csak a mocskolódás kedvéért mocskolódik, így engedi ki a gőzt, máshol nem tudja, mert érzékeny arra hogy a valóságban úriembernek nézzék.
Nem tudom milyen sajtót olvas, de biztosíthatom, hogy a baloldali névtelen hozzászólók között sokan vannak a neten, akik minden képzeletet felülmúlóan minősítenek néha majdnem szenteket is, vagy bicskanyitogatóan gúnyolódnak, de ha csak a felét kapják vissza, vérig vannak sértve.
Üdvözlettel
Ermin Agaton
1 2013. január 29. kedd, 09:34
jj
Nekem nem esett nehezemre regisztrálni,minden leirt szavamért vállalom a felelősséget!Soha nem sértegettem senkit-nem a stilusom,viszont ha valami nem tetszik nem rejtem véka alá a véleményem ! Sajnos egyre több helyen nem igy vannak ezzel,ki a munkáját,ki a környezetét félti,pedig az igazság csak egy féle lehet,amit érzünk a saját bőrünkön is! Kár hogy nem mernek-vagy lehet tényleg tilos az igazat írni???Az rém szomorú lenne -ha tényleg demokrácia van !!!
Copyright © 2017 Törökbálinti újság. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
Múltunk - jelenünk
Belépés
Kapcsolódó cikkek

Top!