2017. november 19., vasárnap

Logo

Címlap Publicisztikák Párhuzamok

Hungarian English French German Italian Polish Romanian Serbian Slovak
Keresés a hírekben

Párhuzamok PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Szerk   
2011. december 26. hétfő, 21:25
Ady Endre: Menjünk vissza Ázsiába


Szeretett úri véreim: a serleg tele. Nincs már itt nekünk semmi keresnivalónk: gyerünk vissza Ázsiába!… Egy kis helyet talán kapunk, persze lehetőleg távol még az ázsiai kultúrára hajlandó népektől is. Bejöttünk – agg krónikások szerint – hős Álmossal s Árpáddal és társaival. Menjünk vissza Rakovszky Stefi, Lengyel Zoltán, ifj. Móricz Pál s a többi nyomában. De menjünk, míg – lehet…

E dicső, gazdag történelmű úri népségtől lakott ország tegnap szerencsésen elérte a legbalkánibb nívót. Az a gyalázatosságában is mulattató komédia, mely ez ország keserves parlamentjében tegnap lefolyt, bele fog kerülni a történelembe. Egy futó percig szeretnék honáruló „nemzetiségi agitátor” lenni, hadd tudnám kellő érzékenységgel felfogni a magyar parlamentben lefolyt skandalumot. Ilyen megríkató baromság megérésére mégsem voltunk berendezkedve, pedig elkészültünk mi már minden megérhetőre.

Parlament kell ennek az országnak? Kancsuka, nem parlament. Azaz dehogy kancsuka. Kisdedóvó, gyermekkert és sok-sok türelem, ha e dicső erényből maradhatott volna valami a huszadik századra.

Vázsonyi Vilmos, az egyetlen magyar népképviselő, akit öntudatos nép választott, nem juthat szóhoz a magyar parlamentben. Nem engedik szóhoz jutni a gyermekek, akik haragusznak, mert kinizsisdi s malomkősdi játékukat megzavarta, a gyermekek, akik, hajh, tizenkilencmilliomod magunk szerencsétlen bőrén kockáznak és malomköveznek.

Az immár legbalkánibb parlamentnek ez a botránya irtózatos, kegyetlen világosságot adott a mi szemeinknek. Olyan titkot világított meg, amit jaj de jó lett volna sohasem tudni. Megtudtuk hogy a magyar parlamenti gyermekek mind egyformák: esküdjenek bár a kétfejű sas karmára, a Széll Kálmán harmatozó pattanására, Kossuth Lajos kalapjára, pápa csalhatatlan őszentsége papucsára, bármire. Obskurus agyuk velejének vastag burkát csak egy kicsit kell megkarcolni, ott zsibongnak előttünk a maguk siralmasan hasonlatos voltukban.

Kultúr-bestiákat mondott Vázsonyi? A kultúra isteni nevében vétózunk e címadományozás ellen. De a bestiák reputációja érdekében is, mert a bestiák mindig ki merik a fogukat mutatni, nem csak akkor, mikor demokrata képviselővel van dolguk.

Szeretett úri véreim, Ázsia ordított fel tegnap bennetek. A nosztalgia, a nomád, baromi ember méla vágyakozása rohamba tört ki. Nem voltam ott, de látom a képet. Középen az agyonhajszolt egyetlen intellektus. Sokat tud, sokra vágyik, merész a hite, elszánt a munkája, nagy a gyűlölete. És – óh szörnyűség – ősei a Jordánon átkeltek. Ez a kis zsidó óriás közöttük. Ezt az óriást fiatalon fölkapta szárnyaira a hír, imádja őt sok ezerek tömege, s tud…

Ez, ez a legborzasztóbb! Ez az ember mer tudni közöttük, a tudatlanok között! De meg hogy ez az ember zsidó! Ott áll zavarodottan a középen. Egy harsány szitok hallszik. Lengyel Zoltán kiáltott, egy ifjú együgyű, ki hiányos intelligenciájával más, kultúrországban evőkészlet tisztító sem lehetne. Meg Leszkay úr, meg Rakovszky úr, meg a többi jólismert idióta. És Vázsonyi egy egyfogatú kocsin futtat el ebből a komédiaházból, hova bekerülni idestova erkölcsi halál lesz.

Szeretett úri véreim, értsük meg egymást. Kinizsi fáj ugye és a malomkő? A keleti nomád lomhasága lázadt fel ugye, hogy semmisítsük meg ezt az embert még a Krimiából velünk hozott eszközökkel, mert tanulni, tudni, s az ő fegyvereivel állni vele szemben nem tudunk. Ugye így van szeretett úri véreim? Mert csak így lehet menteni ezt a világra szóló skandalumot.

Ha ugyan így is lehet. De aligha. Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék, s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit, aki különb, mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna.

Legyünk ez egyszer számítók. Kerekedjünk föl, s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezredéves álomról.

Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába!…

1902. január 31.


 
Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez.
Hozzászólások (6)
6 2011. december 27. kedd, 16:13
Farkas
Az előbbi hozzászólást én írtam, csak véletlenül a név helyére a megszólitás került.
5 2011. december 27. kedd, 15:05
„Tóth Emesének”-nek!
Önnek igaza van!
Hiba volt nem kívánni minden minket olvasónak kellemes ünnepeket!
Én ugyan megtettem 24-e reggelén, de talán tudja, mi nem közszolgálati újság vagyunk formai és főleg finanszírozási szempontból.
Az írást, fotózást, szerkesztést szabadidős tevékenységként végezzük, nem közpénzből jól fizetett munkatársként, pláne nem túlfizetett műsor-gyártó-beszállítóként…
Így aztán –úgy tűnik- mindenki mással volt elfoglalva:
Van, aki bejglit sütött, halászlét főzött, van, aki munka után takarított, bevásárolt, ajándékot csomagolt, de akadt, aki még 23-án este is a demokráciát, a köz érdekét féltette a Kossuth téren.
Így sajnos elmaradt az egyeztetés, a szerepkiosztás és nem érkezett dőben a jó kívánság.
Maradt a reakció, az eseményeket követni igyekvő, de nem tervezett vélemény-nyilvánítás.
Igaza van sok szempontból Emesének is.
Szeleburdiak, összeszedetlenek voltunk.
Én, a magam részéről vállalom a hibát és mindenkitől elnézést kérek!
4 2011. december 27. kedd, 13:34
Tóth Emese
Tisztelt "Tóth Emesének"!

Nem szoktam reagálni nevemre címzett észrevételeire, de most annyi a nem helyt álló megállapítás, ráadásul személyemben a TU Online-t is kritika érte, hogy kivételesen tennék néhány megjegyzést.
Mindenekelőtt jelezném, sok tiszteletreméltó nincs abban, hogy az én nevem mögé bújik.

Ha valamennyire figyelemmel kísérte a TU, korábban TKU munkásságát, akkor tudnia kellene, hogy 2009 decemberében jelent meg az utolsó olyan szám, amelyben a nevem a szerkesztők sorában fel volt tüntetve.
Ezt követően még négy nyomtatott lapszám jelent meg, az utolsó 2010 áprilisában, részben a régi, részben új gárdával. Miután az önkormányzat a Kerthelyiséggel jog- és piacellenes módon ellehetetlenítette a hirdetők pénzén, és nem kevés ingyenes munkával előállított újságunk pénzügyi hátterét, nem folytathattuk tovább Róna Péterrel a 2002-ben örömmel felvállalt munkát.

Ebből következően én éppen úgy, mint maga, vagy mások, törökbálinti polgárként, és elkötelezett demokrataként írom, amit írok.
Ehhez a TU Online-nak annyi köze van, hogy kiteszi a lapra, ha meg kommentezek, akkor még ennyi se.
Ha a nevem mégis ott szerepelne a net újságban, az nem az én felelősségem.
Azt is észre kellett vennie, hogy nincs itt már igazi szerkesztőségi munka (sajnos), a felkerülő cikkek véletlenszerűen, nem tervezett, koncepciózus módon kerülnek ki a netre.
Így aztán én is, mint más, éppen talán ön, ide kattingatok néha, reménykedve abban, hogy Hidvégi Irénke tényszerű, összeszedett testületi tudósításain kívül találok még valami olvasnivalót.
Ezért nincsen karácsonyi megemlékezés, bár attól tartok, maga mindössze a szeretet ünnepe ürügyén akart most ismét belém kötni, ahogy már annyiszor megtette.(Remélem váltogatja a masinákat, amelyekről írogat, mert az IP címek nagyon beszédesek!)
Apropó, nem jutott még eszébe, hogy a Kerthelyiség fórumán kommentezzen? Vagy talán az kevésbé vitára ingerlő?

"Jelen esetben hol van a független, pártatlan, kiegyensúlyozott, naprakész, nem utolsó sorban tényszerű tájékoztatás, mint újságírói alapelv?"

Jól fogalmaz, éppen én is ezt hiányolom Magyarországon, és ezért tüntettem is a Pollack Mihály téren a Klubrádió elhallgattatása, és a Duna TV satírozással működtetett hír szerkesztése ellen. Ennek a tendenciának az ellentettjét régen úgy hívták, hogy média- ás sajtószabadság. Megnyugtathatom, én már a kádári időkben is így gondolkoztam, de a rendszerváltást követő szocialisták alatt is.

Nem én változtam a "térdre csuhások" kijelentés óta a pápa kegyeit kereső hívővé, hogy a valamikori, valódi forradalmi hittel lobogó ifjú egyéb, látványos pálfordulásaiból csak egyet idézzek.
A devizahitelesek okozta nehéz helyzetet meg jobbról, balról egyaránt lehetővé tették, teljesen elhibázott gazdaságpolitikával.
És akiket most megmentenek, azok nem az ingyen ebédért sorban állók, hanem többségükben az a felső, tehetős középosztály polgárai, akik most végtörleszthetnek, mert van miből, átválthatják devizaadósságukat forintra, mert van állásuk, és fogják tudni fizetni a részleteket. Az egykulcsos jövedelemadó, meg a gyerekek utáni adójóváírás is őket támogatja. A többi meg mehet Ócsára, vagy az utcára, ott meg ha lakik, majd fizethet a városnak 150 ezer forintos büntetést.

Ne haragudjon, nem folytatom, mert magát érzésem szerint a kézzel fogható tények se győzik meg. Magánál ez már nem politikai szimpátia, hanem vallásos hit.
S mint tudjuk, a hitről nem lehet vitatkozni!
Csak sajnálni tudom! Keserves lesz az ébredése, mert ez egyszer be fog következni.
3 2011. december 27. kedd, 12:01
Tóth Emesének!
"Igen Tisztelt Tóth Emese!"

Mielőtt még tovább lovalná magát és honfitársait a miniszterelnök személye ellen és úgy egészében a rendszer gyűlölete terén, kérem legyen oly kedves, engedjen meg egy kérdést.

Hogyan és mi okból fordulhat az elő, hogy ezen újság oldalain, a szerkesztőség részéről még véletlenül sem volt olvasható egyetlen sor karácsonyi ünnepi köszöntö sem, noha köztudott, hogy ez a keresztény - keresztyén világ legnagyobb ünnepe?!

Egyebekben, kinek fizet az ország népe, jóval az erejét meghaladó kamatos-kamatot hosszú ideje?
Mikor és kik által kezdődött az ország el és kiárúsítása és kik akarják felvásárolni azt?
És milyen pénzből...?
Kiknek az agyában született az adósrabszolgaság gyakorlatának kivitelezése?

Ennek tudatában, kérem Önt, fejezze be az uszítást, a bujtogatást és építsen - ha tud - és ne romboljon, mert erre senki sem hatalmazta fel!

Jelen esetben hol van a független, pártatlan, kiegyensúlyozott, naprakész, nem utolsó sorban tényszerű tájékoztatás, mint újságírói alapelv?

Ön akkor lenne hiteles a hozzászólásával, ha ezt a szemléletet pl. 1994 és 1998 illetve 2002 és 2010 között is hirdette volna!
De nem tette ezt, sőt...!

Jó lenne, ha a szerkesztőség alapkövetelményként magáévá tenné, nem utolsó sorban gyakorolná is a fent említetteket!

Van itt elég baj, akár helyben, akár az országban, látta Ön az ebédért sorbanállókat az ünnepek alatt a Blaha Lujza téren...
Beszélt Ön akár eggyel is ezen sorsúak közül, mert én igen, akinek a csődbe ment bankban úszott el anno a pénze!

Ezért, vissza az agarakkal!
Most és az új esztendőben is!

Nagyon, de nagyon nehéz idők jönnek és azt is túl kell élnünk, magyaroknak!

Ha tud és akar, akkor ezért dolgozzon, ha nem, úgy figyelmébe ajánlom megfontolásra az Apró unoka párja által elhíresülteket...
2 2011. december 27. kedd, 09:47
Tóth Emese
"Fel a sallanggal..." meg a sallerrel, ezek a fordulatok hagyják el újra az úri gőggel Európa ellen hadakozó "legfőbb Hadurunk" száját.
Igen, vegyük elő újra Mikszáth tudósításait a "Tisztelt Ház"-ból, Ady jegyzeteivel együtt.
Hányat írunk, lassan 2012-t?
Vegyük észre, hogy nálunk nemcsak hogy megállt az idő, de jócskán vissza is fordult, majd száz esztendővel.
Honfitársaim, tényleg ezt akartátok?
1 2011. december 26. hétfő, 23:06
szomorú
Ma már Ázsiában is csak mosolyognának az avítt Fideszen. Ott már nincs helye a bóvlinak.
Copyright © 2017 Törökbálinti újság. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
Múltunk - jelenünk
Belépés
Kapcsolódó cikkek

Top!