2017. augusztus 23., szerda

Logo

Címlap Publicisztikák Valóban ezt akarjuk?

Hungarian English French German Italian Polish Romanian Serbian Slovak
Keresés a hírekben

Valóban ezt akarjuk? PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Farkas Gábor   
2013. május 29. szerda, 16:21
2013. szeptember elsejével a Nemzeti Köznevelési Törvény minden pontja életbe lép. Mit jelent ez mindannyiunk számára?



Állandósuló forráskivonást, a gyerekek számára már az óvodáskortól megnehezedő feltételeket, a nehéz helyzetben élők végleges leszakadását, a tudásalapú társadalom végét, Európa perifériáját.

Valóban ezt akarjuk?

Sokan vagyunk, akik nem hiszünk abban, amit a kormányzóerők az országra erőltetnek. Egyre többen leszünk, akik értik, és akarják - a valóban szebb - új világot, s ezért tenni is hajlandók! Sorsunk, célunk közös. Összefogva sikeresek leszünk!


Mi tudjuk,

- hogy a kötelező óvodázáshoz 25 000 férőhely hiányzik -éppen a legrászorultabb régiókban

- hogy a 32 fős első osztályok lehetetlenné teszik a kisiskolások képességeinek fejlesztését

- hogy a végzős általános iskolásoknak nem lesz elég hely az érettségit adó középiskolában

- hogy az etnikai szegregáció mindenkinek árt

- hogy az inasoktatás újjászületése nem vezet a gazdasági felzárkózáshoz

- hogy az érettségizők nem jutnak be a felsőoktatásba

- hogy a felsőoktatásban végzettek számára nem lesz elegendő értelmiségi munkahely

- hogy a felsőoktatás elsorvasztása kivérezteti az országot

- hogy a pedagógusok munkaterhei nem lesznek arányosak a bérükkel


Találkozzunk 2013. június 2-án délután 2-kor Budapesten, a Lánchíd pesti hídfőjénél, az Eötvös szobornál! Innen az EMMI Szalay utcai épülete elé vonulunk, ahol a beszédek után követeléseinket összefoglaló petíciót, s egy szál sárga rózsát adunk át az államtitkárság képviselőjének.

Gyertek ti is el!!!

 



Harmat Lotte
: Tanár-talár
(József Attila evokáció)

Harmincon túl is élek én,
s nem lep már meg e költemény
panasz-
szava.

20 év a pályán elszelelt,
s még havi kétszáz sose telt:
bérem
mérem …

Lettem én kedvből oktató,
lelkesen tollat koptató
szegény-
legény.

Van sok szárnyaló ötletem
s bíztam: munkámba önthetem…
Bolond
dolog?

Kreatív voltam évekig,
de érzem, minden szétesik:
egyen
leszek?

Nem látják ott fönn, úgy hiszem,
batyumat csendben hogy viszem,
kinek
s minek?

Mostanság gyakran álmodom,
félelem súlya vállamon:
helyem
lelem?

Tanárnak lenni vállalás,
de fenyít folyton számadás,
nemzet-
helyzet?

Vannak új Horger Antalok,
ábránd-vágyat nem altatok:
remény-
merény!

Ha örül Hoffmann Rózsa még,
hogy bennem siker láza ég:
hamis…
ma is!

Hiába volt hát egyetem,
nem jutok át KLIK-hegyeken:
kérvény-
érvény?

Én egész népemet fogom…?
Lehet még erre alkalom?
Hitem
viszem…

Felveszem újra a vén talárt,
ki örök hivatást talált:
hordom
sorsom…


 
Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez.
Copyright © 2017 Törökbálinti újság. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
Múltunk - jelenünk
Belépés
Kapcsolódó cikkek

Top!