 "Ki adott a törökbálinti önkormányzat megválasztott testületének felhatalmazást arra, hogy közpénzen ideológiát hirdessen, vagy, hogy direkten politizáljon?" |
Wass Albert képzőművészetileg is bátran nemzeti giccsnek minősíthető szobra a Munkácsy büsztöt megelőzve bekerült a Munkácsy Mihályról elnevezett Művelődési Házba, persze abszolút politikamentesen. Usztics Mátyás, volt Nemzeti Gárda volt kapitánya és trubadurcsapata néhány millióért színházasdit játszott a bálintiaknak, csekély sikerrel. A turulmadár 20 milláért fészket rakott az egyik legszebb bálinti út mentén, és most idehozták nekünk Dr. Raffay Ernőt is. Az, hogy a feltehetően hatalmi szóval odaterelt iskolásoknak mit ártott egy Raffay szemléletű történész történelemórája, az majd az idézetekből egyesek számára talán kiderül. Raffayt már a rendszerváltás utáni első Antall kormány honvédelmi államtitkáraként is csak szoros pórázon, Für Lajos miniszteri rátekintésével hagyták politizálni. Jelzem, Für Lajos is nekünk legyen mondva! A Raffayra szervezett történelemóráról meg az jut eszembe, Rákosi és Kádár alatt hajszálra így vittek el minket szovjet filmeket nézni (de akkor állítólag nem demokrácia volt!). Szerencsére az ifjúságnak szánt filmek között azért értékesek is voltak, a Ballada a katonáról, vagy a Szállnak a darvak azóta is meghatározó emlékem. Amiért ezúttal a klaviatúrának estem, az a Raffay történelemóra kapcsán felvetődő kérdés. Ki adott a törökbálinti önkormányzat megválasztott testületének felhatalmazást arra, hogy közpénzen ideológiát hirdessen, vagy, hogy direkten politizáljon? Vajon mi állhat a képviselői esküjükben a közügyek tisztességes, átlátható intézésén kívül? Az eskü szövegét nem találtam, de a TÖRÖKBÁLINT NAGYKÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA 4/2007. (III. 14.) rendelete a Szervezeti és Működési Szabályzat (SzMSz) preambulumában mindenesetre ez áll:
„Az önkormányzat alapvető célja, hogy a lakosság javát és Törökbálint felemelkedését szolgálva felelősséggel testesítse meg a helyi közhatalmat/közakaratot.
Mindezeket alapul véve Törökbálint Város Önkormányzata önállóan, szabadon, demokratikus módon, széles körű nyilvánosságot teremtve intézi a település közügyeit, gondoskodik a közszolgáltatásokról, a helyi hatalom önkormányzati típusú gyakorlásáról.”
|
Teccenek olvasni, miről van szó itten? Közügy, közszolgáltatás. Slussz! Mindezt demokratikusan! Habár, ez a helyi közhatalom/közakarat megtestesítése…, ha belegondolok, ez folyik most a kétharmad okán országszerte a médiumokban, a jog- és igazságszolgáltatásban egészen az alkotmánybíróságig, az alkotmány szövegének konszenzusmentes kialakításában, …lehetne sorolni, egy hónap alatt mi minden történt. És a kérdésekre egy válasz van, erre kaptak „forradalmi” erejű felhatalmazást. Pont.
Na, akkor térnénk vissza Raffayra! Amiket ide idézek, kizárólag hiteles, visszakereshető források, részemről, no comment, ki-ki jusson el a maga gondolatsorának végére az olvasottak kapcsán. * Első részlet a Népszabadság Online 2010. június 4-i számából (mikor máskor íródott volna!), „Korrigálni tudtuk volna a trianoni békediktátumot” címmel Boros Jenő jegyzi: | „Raffay Ernő szerint 1989-től 2000-ig legalább fél tucat olyan komoly történelmi lehetőségünk volt, hogy korrigálni tudtuk volna a trianoni békediktátumot, az Antall-, a Horn- vagy az Orbán-kormány akár a diplomácia, akár a fegyverek erejével beavatkozhatott volna. Határozottan állítom - szögezi le az Antall-kormány honvédelmi minisztériumának államtitkára (a tortenelem.hu portálnak adott nyilatkozatot közölte a nol.hu), hogy horvát szövetségben visszaszerezhettük volna a szerbek által elvett területeinket... A történelmi Horvátország felszabadítására elindították 1995-ben az Oluja (Vihar) fedőnevű hadműveletet. Horvát részről már 1990-ben felvetődött egy szövetség létrehozásának gondolata Magyarországgal. Ez óriási jelentőségű lett volna, ezért az akkori magyar kormány felelőssége igen komolyan felvetődik. Arra, hogy (politikai) államtitkárként volt-e köze a horvátok fölfegyverzését segítő Kalasnyikov-ügyhöz, ezt mondta: - Utólag már elmondhatom, hogy (...) 1990-ben Horvátországot jó minőségű fegyverekkel és sok millió lőszerrel láttuk el, így támogattuk a horvát szabadságharcot Nagy-Szerbia ellen.”(…) „- Azzal törődtünk, hogy ne sodródjon át hozzánk a háború - idézte föl az 1991-es évet Raffay állításainak tükrében Lőrincz Kálmán, a Magyar Hadsereg akkori parancsnoka. - Ez sem politikai akaratként, sem vezérkari ötletként nem fogalmazódott meg. Ha Raffay tud ilyenről, miért nem mondja meg világosan? Több elrugaszkodott eszmefuttatást olvastam az időszakról. Megkérdeztem magamtól, vajon akkor hol voltam, hogy nem hallottam róla? A honvédség különös időszakát élte a kilencvenes évek elején. Az volt a feladatunk, hogy a nemzetközi megállapodások értelmében a támadó típusú hadsereget védelmi típusúvá alakítsuk át. Megtörtént. Álmokkal már akkor sem foglalkoztunk.” |
** A második idézet Bagoly Zsoltnak az Erdélyi Napló számára Raffayval készített hosszú interjújából az egyik kérdésére adott válasz: | – „Egyik előadásában „1989 utáni elszalasztott revíziós lehetőségek”-ről beszélt. Melyek voltak ezek?”
– „Az első lehetőség 1989-ben adódott, a romániai forradalom és államcsíny idején. Ekkor az állam alapjában meggyöngült, s Budapestnek lehetősége lett volna az eseményekbe másképpen is beleavatkozni, mint ahogyan tette (oly módon tette, hogy a magyar hírszerzés segítette a romániai kormányzatot), de Németh Miklós kommunista kormánya nem lépett. További lehetőségeket a trianoni békediktátum felbomlásának a kezdete jelentett, ugyanis Jugoszlávia és Csehszlovákia darabjaira hullott. Jugoszlávia felbomlásának folyamata alatt több lehetőség is adódott Magyarország számára a délvidéki trianoni kérdés megoldására: az egyik a horvát – szerb háború alatt volt, mikor a horvátokkal együtt – akiknek fegyvereket szállítottunk – döntő csapást lehetett volna mérni a szerb sovén kommunizmusra. A harmadik lehetőség a délszláv háború következő szakasza volt, a boszniai háború, melynek során a bosnyák–horvát koalíció megtámadta az ottani szerbeket, aminek következtében Szerbia északi része, a magyarok által lakott Bácska és Bánság katonai felügyelet nélkül maradt. Ekkor Magyarország előtt több katonai és civil lehetőség is állt, például fel lehetett volna vetni a magyar területi autonómiát a Ferenc-csatornáig terjedő övezetben lakó magyarság részére. 1995 is kínált lehetőséget Horvátország utolsó Szerbia elleni hadművelete kapcsán, mikor is a magyar kormánynak kutyakötelessége lett volna a horvátokkal szövetségben a szerbiai eseményekbe beavatkozni a magyarok megvédése céljából, ugyanis a szerb menekültek százezrével lepték el a Délvidéket.
A Horn-kormány azonban, baloldali-álliberális kormány lévén, nem tett semmit. Ugyanúgy nem cselekedett az Orbán-kormány 1999-ben Jugoszlávia bombázása idején, pedig újra veszélyben forgott a délvidéki magyarság – mi több, mikor az amerikai kormány szárazföldi támadást akart indítani, maga Orbán Viktor beszélte le Clinton elnököt erről, ahelyett hogy a nyomukban bevonult volna a magyar békefenntartó hadsereg, mint ahogy tette azt már annyiszor más országok területén. A cseh–szlovák téma is lehetőségcsomag volt. A felbomláskor szétosztották a csehszlovák hadsereget kettő-egy arányban. Amíg ez a folyamat tartott, közel egy évig, Szlovákiának nem volt hadserege. Az Antall-kormány ahelyett, hogy a veszélyeztetett felvidéki magyarok védelmére kelt volna, nem csinált semmit, sőt, a világ országai közül elsőként elismerte Szlovákia függetlenségét. Kárpátalja tekintetében is volt egy lehetőség az Antall-kormány idején, amikor Ukrajna elszakadt a Szovjetuniótól, s azzal volt elfoglalva, hogy Oroszországgal való viszonyát rendezze. A megalakult ruszin kormány hajlott a Magyarországgal való kapcsolatkötésre, ehelyett Antallék megkötötték az ukrán–magyar alapszerződést, melyben lemondtak mindenféle területi követelésről. Mint látható tehát, míg a két világháború közötti kormányok felismerték és ki is használták az adódó lehetőségeket, a rendszerváltás utáni kormányok egyike sem tette ezt meg ez idáig.” |
*** A harmadik idézetben árulkodó maga a helyszín, és az alkalom, ahol az ismert történész előadóként fellépett. Előadó(k): dr. Raffay Ernő történész, Takács Krisztián országgyűlési képviselő jelölt
Téma: A Jobbik programja, aktuálpolitikai kérdések
Rendezvény helye: Jánossomorja, Művelődési Ház
Választókerület: Győr-Moson-Sopron 5.
Rendezvény időpontja: 2010-04-08 18:00
|
A feltehetően sikeres Raffay előadás után, amelynek videó felvétele a város honlapján megtekinthető, a testület még egy gesztust tett. Ezt az alábbi önkormányzati határozatból ismerhetjük meg:
| Határozati javaslat: Törökbálint Város Önkormányzatának Képviselő-testülete: 1) a 2010. évi 4/2010. (II.26.) Ör. alapján az általános tartalék terhére 30.000,- Ft-ot biztosít a Trianon Kutatóintézet Közhasznú Alapítvány részére. 2) felkéri Törökbálint Város Polgármesterét, hogy a Trianon Kutatóintézet Közhasznú Alapítvány Elnökével támogatási szerződést kössön. 3) a Trianon Kutatóintézet Közhasznú Alapítvány által felajánlott folyóiratok 2 példányát, városunk Volf György Könyvtárában, 1 példányát a Bálint Márton Általános- és Középiskola könyvtárában és 1 példányát a Zimándy Ignác Általános Iskola könyvtárában kívánja elhelyezni.
|
Bár alapvetően pozitív gondolkodású ember vagyok, mégis rosszabb pillanataimban azt vizionálom, hogy a két bálinti iskola önkénteseiből alakult Ifjú Magyar Gárda felajzott íjakkal, elszántan menetel az Érd felé vivő hadiúton, hogy elfoglalja az Felsővölgyi utca környéki, vitatott hovatartozású területeket. De ha Budaörsön marad a liberális polgármester, akkor a bálinti területen fekvő budaörsi temető halottait hányja kardélre, illetéktelen területbitorlás miatt. Persze nem szeretnék tippeket adni! Amint olvashatják, testületünknek ezeknél sokkal jobb ötletei vannak. Arra persze meg még mindig kaptunk választ, hogy mi a csudáért nem lett okmányirodánk, ha már egyszer béreltünk ehhez helyiséget, és azt berendeztük, no meg mit is csinál a hivatalban az a két vagy három hölgy, akiket erre a célra vettek állományba. És ez csak egy megválaszolatlan kérdés a sok közül.
|
Emese, önnek nagyon sokat kellene még olvasnia, tájékozódnia saját hazája történelméről, hogy ebben a témában véleményt, úgy értem épkézláb, épeszű véleményt tudjon nyilvánítani. Ha mód van rá akkor rendkívüli szűklátókörűségét ne a népszabadság-népszava-mtv-atv vonalon próbálja tágítgatni.
Bár tudja mit, azt hiszem inkább sajnálnunk kellene önt, amiért soha nem lesz képes felfogni mit jelent az önt annyira zavaró Wass Albert, mit jelent a Turulmadár, mit jelent a gúnyhatáron kívül rekedt magyar testvéreinknek, hogy nem vagy csak korlátozva használhatják anyanyelvüket, mit jelentett számukra, hogy egy hazaáruló, nemzetgyilkos kormány megtagadta őket 2004. dec. 5-én. Hadd feltételezzem, hogy az önhöz hasonlók miatt született az a gyalázatos eredmény, amiért mi, akik felfogják mit jelent magyarnak lenni, szégyenkezve megyünk határon túli testvéreinkhez. Pedig ők nem vádolnak... még ennek ellenére sem...egészen más emberek ők, szívük van, amibe belefér az egész Kárpát-medence, lelkük, ami nem adja fel magyarságát, bölcsességük a dolgok megértéshez. Sajnos, amint olvasom írását, nálunk a gúnyhatáron belül van, akinek ezen képességek nem adattak meg...
Kérem, ha csak arra telik képességeiből, hogy a Turulmadarat gyalázza, hogy Wass Albert szobrát giccsnek festi le, hogy képtelen felfogni Trianon tragédiáját és, hogy felajzott íjakkal rohangáló gárdistákat vizionál, akkor legközelebb ne ragadjon klaviatúrát, hanem üljön le és várja meg szép csendben, amíg eszetlen gondolatai elillannak.
Mindenkinek jobb lesz így...
Szerintem ön olyan távol áll ettől a témától minden téren,hogy nem érdemes önnel erről vitát nyítni.A történész úrnak mindenben igaza van,de önnek ezt feldolgozni szinte lehetetlen!!!!
te szégyene e nemes állatfajnak, az elgurult gyógyszered ott van kicsit balra, előre... Először is vedd be, aztán aludni, aludni, aludni...
Minden véleményt, hozzászólást szívesen veszünk és helyet is adunk ezeknek, de kérem trágár kifejezések ne szerepeljenek benne.
¤¤