Kellemes nyári este baráti társaságban egy nemrég átalakított alsóerdősori ház teraszán.

A vendéglátó megérkezésünkkor büszkén mutatja, mit tudott kihozni a korábban meglehetősen jellegtelen külsejű házból. Tagadhatatlan, hogy a nagyon kreatív gondolkodású háziasszony jó partnerre talált elképzeléseihez Szász Imre helyi vállalkozóban, akinek korrekt, jó minőségben elkészített munkájáról személyes élményeim is vannak. (Száz Imre vállalkozóról lásd még a TKU 2004. évfolyam márciusi számában megjelent cikket!)

16 éve követem figyelemmel, hogy Imre milyen jó érzékkel vezeti vállalkozása törékeny hajóját a csitulni nem akaró gazdasági válságokon át. Több lábon állt mindig a családi vállalkozás, és jó érzékkel váltott, ha valahol lazulni látszott a kötelék. Soha nem az „egy üzletből mindent lenyúlni” logikája vezette. Hosszú távra tervez, ami pedig a kiszámíthatatlan hazai kormányzati lépések logikátlansága mellett, valljuk be, nem csekélység.

Imre ’85-ben, másodállásban kezdte építőipari vállalkozását, ami kezdetben olyan kicsi volt, hogy maga is be-beállt melózni egy-két alkalmi munkása közé. A küzdelmes negyedszázad eredményeként egy közepes méretű fővállalkozást tart stabilan az ingatag piacon, a helyi pályázatokon is rendre jelen van. Az Alsóerdősor utca burkolat- és közmű cseréjére kiírt pályázaton is ott volt, de valamiért a testületnek a Kárász cég jön be mindig. Igaz, hogy a kezdetben 8 milliósra becsült 1+1-es pályázat munkálatait a közbeszerzésen nyertes cég 16 millió körül vállalta. Az azt követő pótmunka igénye azonban még további 80 millióba! fájt, de valakinek biztos megérte. Hát így tervezzük mi Bálinton a dolgainkat!

Nézem a baráti ház emeleti szintjéről a keskeny, hátával a domboldali erdőkbe simuló, újra aszfaltozott, csinos utcát. Mint szép arcon egy rusnya orr, úgy hat rám a szemközi oldalon magasodó otromba betonoszlop, s az arról ernyedten lecsüngő villamos vezetékek látványa. Mondom is a háziasszonynak, ez bizony sokat ront a kilátáson.

Mire ő: - Képzeld, a napokban erre járt az egyik képviselő, összefutottam vele az utcán, amint éppen szemléli az alsóerdősori összképet.
Egyszer csak azt mondja: - Kiválthattuk volna földvezetékre ezeket a régi légkábeleket, ha már úgyis feltúrtuk az utat.

Hát kérem, ez a magyar ember. Előbb cselekszik, aztán gondolkodik. De vajon miből tanul?

Voltak, meg lesznek is még utcarekonstrukciók Bálinton. De vajon marad minden a régiben?