2017. június 23., péntek

Logo

Címlap Sport Druskó Zsófi, az ultramaratoni távok megszállottja

Hungarian English French German Italian Polish Romanian Serbian Slovak
Keresés a hírekben

Druskó Zsófi, az ultramaratoni távok megszállottja PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Tóth Emese   
2014. június 10. kedd, 20:16

Druskó Zsófi 48 éves, tősgyökeres törökbálinti, egyetemet végzett két fia közül már csak a kisebbik él a szülői házban. A törökbálinti sportközpont uszodájának egyik úszómestere, akinek az ultramaratoni távok leküzdése vált élete egyre jobban meghatározó élményévé.

"Az élet rövid. A futástól kicsit hosszabbnak tűnik." Baron Hansen

Az uszodában ismerkedtünk meg, itt vagy úszómester, de személyes találkozásunkat megelőzte sportolói híred, helybéli barátaim egyike mesélt rólad. Hogy kerültél a törökbálinti uszodába?

Egyáltalán, hogy lettem úszómester? Nem kósza ötlet, tudatos döntés volt… Tavaly egy Achilles-ín húzódás miatt nem tudtam futni, így Budaörsön úszással próbáltam a kondimat szinten tartani. Ennek kapcsán jött az ötlet, ha már ennyit úszom, akkor talán érdemes lenne úszómesteri vizsgát tennem. Annál is inkább, mert arra lettem figyelmes, hogy Törökbálinton újra megindult a korábban félbehagyott iskola és uszoda építése. Ha elkészül, talán állást is kaphatnék, gondoltam, mint munkahely közel is van, az úszást is szeretem. Kerestem az interneten egy közeli időpontban induló tanfolyamot, és hat hét alatt megszereztem az úszómesteri képesítést. Időközben megjelentek a pályázati kiírások a befejezése felé közeledő sportuszoda állásaira, ezt követően az úszómesteri státuszt sikeresen megpályáztam.

Két műszakban dolgozol, nálatok a vasár- és ünnepnap nem feltétlen pihenőnap. Hogy osztod be az idődet a sportolói, háziasszonyi teendőkre, netán kikapcsolódásra? Hogyan zajlik egy napod, például ez a délelőttös műszak?

Felkelek 4.20-kor, iszom valamit, és bekarikázok 5-re az uszodába. Lerakom a cuccaimat, majd futok 4 kört az iskola körül, ez úgy 7 km.  Hatkor kinyitom az uszodát, és teszem a dolgom kettőig. Többnyire munka után megyek futni, 10-20km-t a körülményektől függően, aztán vissza az uszodába, ott nyújtási gyakorlatokat végzek, s végül lazítás a szaunában. Ha mindez megvolt, hazakarikázok, és végzem az otthoni teendőket.

Bevásárlás?

Általában egyszer egy héten, napi rendszerességgel legföljebb a kenyér.

Naponta főzöl?

Nálunk az úgy van, hogy hétvégén együtt a család, akkor főzök én is, meg a férjem is, persze többfélét, és akkor azt esszük 3-4 napig. Ha elfogy, akkor összeütök valami gyorsan elkészülőt, de a napi meleg étel nem maradhat el.

És a délutános műszak?

Hatkor kelek, fél nyolc – nyolckor futok egy hosszabbat, ez úgy két-, két és fél óra (kb. 25 km), aztán nyújtási gyakorlatok, lazítás…

Hétvégén, ünnepnapokon sem teszel engedményeket, nem marad el olykor a napi kemény edzés?

Nem, nem igazán.

Gondolom, van valamilyen edzésterved, hiszen azt is olvastam, hogy a Budaörsi DSE igazolt versenyzője vagy.

Ez utóbbi igaz, de az edzőm, Bacskai Zsolt, Bogyoszlón lakik, az ő irányításával sportolok.

Meglehetősen szokatlan egy távedző a sportban. Hogy jött ez a kapcsolat létre?

A fiaim ajánlották. Ő az a sportember, aki az utóbbi években egyedüliként jutott ki, mint férfi maratoni futó az olimpiára (2004. Athén). Interneten elküldi nekem az edzéstervet, telefonon is tartjuk a kapcsolatot, de legfeljebb ha kétszer találkozunk egy évben személyesen. Ezen kívül az a tapasztalatom, hogy az is sokat jelent, ha az ember nyitott szemmel figyel a versenyeken, a versenytársaktól is sokat lehet tanulni.

Olvasom a neten, harminc évesen kezdtél el futni, aztán 10 évet vártál, mire rászántad magad a maratoni távra. Ennyire biztosra akartál menni?

A fiaim edzését végigvárva kezdtem el futogatni, de sokáig nem körvonalazódott bennem semmi határozott cél a sporttal kapcsolatban. Emlékszem, amikor elindultam az első fél-maratonin, utána alig tudtam lejönni a lépcsőn…

Egyfajta szembesülés lehetett: itt tartok most…

Igen, és ahogy múltak az évek, negyvenkét évesen azt gondoltam, itt az ideje egy születésnapi maratonival meglepni magam (valamivel több, mint 42 km a maratoni táv!).  Úgy terveztem, hogy az éveim számának növekedésével növelem a legyőzendő távot…

Ahogy az ez évi 212 km-es Ultrabalaton versenyedre gondolok, meg a mostani 48 évedre, szerencsére a távok száma növekszik exponenciálisan, nem a korod… Aki érett fejjel ilyen teljesítményeket hoz ki magából, hogy-hogy nem volt hiányérzete az élete teljességével kapcsolatban 30 éves koráig?

Biztos volt. Megpróbáltam mindig a legtöbbet adni magamból, a gyerekeimnek maximálisan megtenni mindent, sportolni vittem a két fiút, kajakoztak. Aztán a hétvégéken meg kísértük őket a többnyire vidéken rendezett versenyekre. A futás is miattuk indult, mert amíg ők edzettek, én a várakozást a parkolóban nem ácsorgással, vagy beszélgetéssel töltöttem, hanem futással. Ez a fiúkra is jó hatással volt.

Nagyon fegyelmezett ember vagy, következetes, kitartó, mondhatni makacs. Mégis van benned egy fajta megejtő szelídség a környezeteddel szemben, velünk, egyszerű halandókkal, akik bizony nem feltétlenül ebből a kemény fajtából valók vagyunk. Tiszteletreméltó szerénységgel válaszolsz, ha a nem mindennapi teljesítményedről faggatlak. A kitartó sport tett ilyenné vagy a génjeidben kaptad örökségül?

Ami azt illeti, gyermekkoromban nem voltam túl kitartó, inkább dacos. Meséltem már neked, hogy az édesanyám zongoratanár, és én is tanultam zongorázni, de nem tőle. Viszont amikor otthon gyakoroltam, nem állta meg, hogy ne javítson ki. Én meg nagyon nem szívelem, ha beleszólnak a dolgaimban. Aztán nem szerettem szerepelni se, nagyon lámpalázas voltam a közönség előtt, egyszóval nem vágytam soha reflektorfénybe. Mondanom sem kell, zongorista nem is lett belőlem.

Akkor a futás egy érthető választás...

És abban is a hosszú táv…

… a hosszútávfutó magányossága, aki csak a célban szembesül a közönséggel, a verseny alatt csak magával küzd

Igen, egy 50 km-es versenynél, ami nálunk rövidtávnak számít, nem igazán lehet és érdemes a másik versenyzőre figyelni, csak magadra. Mindenki másképp osztja be az energiáját, más taktikát követ…

Akkor te egy csapatsportban nem is szívesen vennél részt?

Nem. Egyszer hívtak sárkányhajózni, és ott azt láttam, hogy a csapat nem minden tagja dob be minden energiát, nem koncentrál úgy a versenyre, ahogy azt én elvárom, ahogy én ott vagyok testestől-lelkestől. Csak így tudom felfogni a sportot. Például egy páros versenyben (két futó fut terepen, és nem távolodhat el egymástól 200 méternél távolabbra) is csak olyan társsal indulnék, akiről tudom, hogy ereje, felkészültsége, tehetsége szerint mindent megtesz, ami tőle telik. Lehet, hogy nem fut olyan gyorsan, mint én, de mindent belead a futásba. Vagy éppen jobban tájékozódik, mint én, aki még az aszfaltúton is képes vagyok eltévedni.

Szigorú vagy magaddal, ami a megbeszélt edzéstervet illeti, vagy találsz néha kibúvókat a napi tréning alól?

Én minden edzést megcsinálok. Ha netán fáradt vagyok, vagy nem jó a közérzetem, s ezért gyengébb idővel teljesítek, ez előfordul, tudomásul kell venni.

Mit szól a család, rokonság, a szomszédok, ha látják, hogy napra-nap, esőben, hóban, ködben, perzselő napsütésben veszed a „nyúlcipőt” és futsz órákon át?

A férjemnek eleinte voltak ellenérzései, de most már ő is látja az eredményeket. A fiúk, azt hiszem, büszkék rám. Megbeszéljük a versenyeket, érdekli őket, hiszen ők is sportemberek. Az ismerősök, szomszédok? Már megszokták, bár hallottam olyan megjegyzést is, „… ennyi idő alatt mennyit lehetett volna kapálni”. Nem érdekes, ez is belefér.

Olvastam a beszámolódat az idei, a Balatont megkerülő 212 km-es Ultrabalaton versenyről, ahol második lettél, 25 óra 11 perccel, holott 15 perced ment kárba, mert eltévesztetted az irányt. Hogy lehet egy ilyen bosszantó tévedés okozta időkiesés után nem odavágni a futócipőt, hanem futni tovább?

Első semmiképp nem lettem volna. Bár a győztes lány ott előzött meg, ahol én eltévedtem. Nem mérgelődtem, már röhögök magamon, hogy ez megint megtörtént, és nem is az erdőben, hanem egy aszfaltos úton. Erdőben sokkal nehezebb tartani az irányt, ott, ha a jelzőszalagot nem veszem észre, mert valakivel váltok néhány szót, vagy csak figyelmetlen vagyok, könnyen összejöhet. De versenyt sose adok fel. Ahhoz valami nagyon nyomós oknak kell előfordulni, például egy egészségügyi problémának.

Próbáltam magam beleképzelni egy ultramaratoni táv utolsó negyedébe, előfordulhat egy ahhoz hasonló állapot, amikor az ember már szinte tudatilag elszakad a saját, minden ízében sajgó testétől, és mint egy robot, csak nyomja a betáplált programot?

Végig tudatos vagyok, mert meg akarom csinálni. Figyelem a szervezetemet, mikor kell frissítenem, energiát bevinni, ha falatokban is. Mindig küzdünk valami problémával. Ultra távokon sokszor rendetlenkedik a gyomor, gyakori a hányás vagy a hasmenés. A szervezet próbálja kiüríteni magából a felesleges terheket. A pihenő pontokon kis sós falatokat, mazsolát, banánt, citromot - kinek mi kell, és éppen mikor – vehetünk magunkhoz.

Mire készülsz most? Mi következik a versenynaptárban?

Július 12-én a Fertő-tavat fogjuk megkerülni, ez egy két napos, kb. 65-65 km-es sprint táv lesz, erős ellenfelekkel.

Sprint táv? Hiszen hosszabb, mint egy maratoni táv, és még gyorsabban is kell futni?

Igen. Nem ismerem a vidéket, de azt mondják sík terep. Sopronból indulunk, egy napot Ausztriában alszunk, aztán futás vissza.

A nevezés zsebből megy, vagy támogat az egyesület?

Egészen ez évig mindent zsebből fizettem, amióta Budaörsre igazoltam, kapok anyagi támogatást a nevezéseimhez, bizonyos keretösszegig. Néha egy-egy szponzortól kapunk tárgyi jutalmakat.

Én a te korodban már nagymama voltam, fiaid élethelyzete, kora szerint már egy szálkásan izmos, copfos, csinos nagyi lehetnél.

Majd leszek, attól még futhatok…

Gondolkoztál már arról, meddig és milyen távokon mehet tovább ez a nem mindennapi teljesítmény, vagy folytatod, aztán majd meglátjuk…?

Az idők végezetéig csinálom. Ahhoz valami nagyon nyomós ok kell, hogy abbahagyjam. Ha netán valami miatt nem folytathatnám, akkor majd kitalálok mást. Azt már észrevettem, hogy egy nagy verseny után muszáj pihenni, a túlfeszített izmoknak regenerálódni kell. Ha viszont sokat pihenek, a lábam elkezd vizesedni, ezért aztán kell a rendszeres mozgás.

A beszélgetésünkre hangolódva a következőt olvastam egy futással foglalkozó portálon: "A maratoni közben érzett fájdalmat leírni olyasvalakinek, aki még soha nem futott, olyan, mintha a színeket kellene elmagyaráznod egy születésétől fogva vak embernek." (Jerome Drayton) Beszélgetésünk végén azt remélem, ennél egy kicsit többre jutottunk az ultramaratoni futások megértésében.

Jó egészséget és további sportsikereket kívánunk neked.


Tóth Emese

 

Az ultrafutás  a maraton feletti távoknál kezdődnek, ahol a futótávok hosszabbak, mint 42.195 méter. Ezen távok teljesítőit, a hosszútávfutókat gyakran ultrafutóknak is nevezik. Tipikus ultrafutó távok az 50 illetve a 100 mérföld, valamint az időre teljesített futásoknál a legalább 6 órás: nevezetesen a 6, 12, 24  órás futások. Léteznek extrémebb futások is, amelyek több napig tartanak: 2, 3, 6 napos versenyek.
Az ultrafutók nem csak állóképességben, hanem fejben és gyomorban is erősek. Sokszor mondják, hogy az ultrafutás a futó tudatában dől el, az elszántságban, amivel leküzdik a testi fájdalmaikat.
A verseny végére a futók több kilót adhatnak le. A futóverseny alatt nem lehet pótolni az összes elégetett kalóriát, a kalória felvétel jóval lassabban megy végbe. Az ultrafutás egyik különlegessége, hogy nők  rendkívüli eredményeket tudnak elérni szívósságuknak és kitartásuknak köszönhetően.

 

Druskó Zsófia eredményei:

2009. Terep Ultra Kupa (versenysorozat): 1. hely,
2009. 50km OB: 1. hely,
2010. Budapest Terep Kupa 1. hely,
2010. 12órás OB: 3. hely,
2010. Piros 85 terepfutás (88,5km) 3. hely,
2011. Terep Ultra Kupa: 1. hely,
2011. 12órás OB: 1. hely (111,7km),
2011. Velencei-tó Szupermaraton: 1. hely,
2011. Terep 100km: 3. hely,
2011. Ultrabalaton  ( 212km  ): 5. hely,
2011. Piros85 terepfutás (88,5km): 2. hely,
2012. BSI Balaton Szupermaraton (195km): 3. hely,
2012. 100km VB/EB Seregno: 49/29. hely, csapat: 7. hely,
2012. Kőszeg-Sárvár: 1. hely,
2012. Sombor-Baja: 2. hely,
2012.24h VB/EB Katowicze: 29/23. hely, (201,29km) csapat: 9/11
2013 Bükki Hard 65km 1. hely
2013.100km OB 1. hely
2013. Hegyimaraton OB 2. hely
2013.Hegyimaraton VB Lengyelország 36. hely
2013.50km OB 1. hely
2014. Bükki Hard 65km 3. hely
2014, INOV8 Terep Ultramaraton 1. hely
2014. Mátrabérc Trail 3. hely
2014. KTF Trail 1. hely
2014. 24h OB Sárvár 3. hely
2014. Terep 100 5. hely
2014. Ultrabalaton 2. hely

 
Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez.
Copyright © 2017 Törökbálinti újság. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
Múltunk - jelenünk
Belépés
Kapcsolódó cikkek

Top!