2017. november 19., vasárnap

Logo

Címlap Szomszédom Kelle Emese

Hungarian English French German Italian Polish Romanian Serbian Slovak
Keresés a hírekben

Kelle Emese PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Starzyński Zsolt   
2010. december 02. csütörtök, 11:03
 A művelődési házban látható India mosolya című kiállítás alkotójával beszélgettem.

 

Kelle Emese két hónapot töltött Indiában. A törökbálinti alkotóval az utazásáról beszélgettem.


- Hogy kerültél Indiába?

- Szerencsém volt. Apukám nyert egy indiai ösztöndíjat, és azt mondta otthon, hogy nekünk is látnunk kéne azt a világot és szívesen magával visz minket. A három testvér közül egyedül én éltem ezzel a lehetőséggel. Két hónapot töltöttem kint, egyet a fővárosban, Delhiben, egyet Gujarat államban, Ahmedabadban: itt volt az a Design Egyetem, ahol apa tanított. Az első két hetet együtt töltöttük, ami azért volt jó, mert ismerte a biztonsági előírásokat, illetve hogy mit és hogyan kell csinálni. Alapvetően a fő elfoglaltságom az lett volna, hogy egy szociális munkát végző barátjának segítek Újdelhiben. Végül nem szociális munkát végeztem, hanem a népi játékokat bemutató, dokumentáló és kutató honlapjuk létrehozásában működtem közre. A fennmaradt időt Ahmedabad, Gujeratban töltöttem barátoknál.

 

- Mik voltak a legelső benyomásaid?

- Megérkezésem a dizájn egyetemre olyan volt, mintha egy biztonságos szigetre kerültem volna. Felvilágosult, angolul jól beszélő, olvasott tanárokkal és hallgatókkal ismerkedtem meg. Mielőtt kimentem, nagyon misztifikáltam Indiát: szentéletű emberek az utcán, a gyönyörű táncos nők hajában lótuszvirágok, stb. Indiában az emberek sokkal természetesebbek, mint gondoltam és örülök, hogy ez a misztikus kép szertefoszlott. A vezetésüket például érdemes megfigyelni, mert dudálnak egész nap és nem értettem, hogy miért. Aztán rájöttem, hogy úgy közlekednek, mint ahogy a növények nőnek: minden egyes apró területet kihasználnak. Ha van még melletted 12 centi hely, akkor biztos, hogy oda valaki be fog férni valahogy. Az volt az érzésem, hogy ilyenkor azért dudálnak, mert figyelnek rád.


- Tetszett az ottani emberek élete?

- Ami nagyon tetszett, az egyszerűbb és természetesebb létforma. Mezítláb járnak, a földön ülnek, kézzel esznek. Ez persze túlzás, nem arról van szó, hogy nem tudnak evőeszközzel, sem arról, hogy nincs cipőjük, de aki megteheti, még mindig szereti érezni a földet a lábával, az ételt a kezével.
Tetszett, hogy soha nem voltam egyedül. Miután hazajöttem, jártam olyan lakóházakban, ahol egy teremetett lélekkel nem találkoztam és hiányoztak az emberek.

 

- Miket fotóztál?

- Sok mindent. Nem azért választottam az India témát, mert egzotikum. Izgalmas utazás volt, de India már nem olyan, mint ahogy az álmainkban él. Ha jól megnézed, a fotókon több van, mint amit első pillanatban látsz. Nem önmagában Indiát akartam bemutatni, hanem azt, hogy mindennek sok oldala van. Humor, szépség, munka, nyomor, pénzkeresés, kapcsolatok. Szeretném, ha meglátnák a nézelődők, hogy a fotók boldog, keserű vagy éppen vicces emberi pillanatok, és hogy az ő életük nem annyira különbözik a mienktől. Ilyeneket látunk, láthatunk itthon is, csak a szereplők nem ilyen ruhákban járnak, vagy nem olyan fehér a foguk.


- Hogy kerültél az esküvőkre?

- Esküvő előtt végigvonulnak az utcákon, dobokkal, trombitákkal, néha lóháton, de volt hogy limuzinban. Először titokban a háttérben maradtam, mert azt gondoltam, hogy egy esküvő személyes élmény, de amint megláttak, beljebb hívtak és meg is vacsoráztattak. Ne áruld el mindenkinek, de én ott minden ételt kipróbáltam. A csirkeagyvelőtől a cápahúson át mindent. Sokszor inkább nem is akartam tudni, hogy mit eszem. Nagyon örültem, hogy eljutottam helyi esküvőkre is, kifejezetten megtiszteltetés volt számomra. Sokszor megvártak a ceremónia egy jelenetével, hogy lefotózhassam.


- Milyenek az indiai férfiak?

- Attól függ, milyen családba születtek, és hogyan vannak nevelve. Találkoztam rettentően szentimentális, kölyök, férfias és erőskezű, idealista és pesszimista fiatal emberrel is. Indiában a házasságok többsége még mindig a szülők által előre elrendezett. Mivel nagy mértékben el vannak tiltva a randizástól, a homoszexualitás régóta jelen volt és van India történelmében. A fiúk nagy százaléka egy másik fiú meztelen testét ismeri meg először. Bár ahogy tudom, még ez sem annyira durva, mint Japánban, ahol teljesen külön nevelkedik a két nem. A november 13-ai India napon, az indiai házasságközvetítő irodákról vetítettünk egy dokumentumfilmet, ami nagyon életszerűen ábrázolja a férfiak hozzáállását a feleségül venni kívánt nőkhöz. A követelmény sokszor csak annyi, hogy tudjon főzni vagy zenélni.


- Milyen illatok vannak kint?

- Mindennek illata van az utcákon, mert minden az utcán történik. A piacok, a tehenek, a kelmék, a házak  mind illatokat árasztanak. Ezt is hiányolom itthon, hogy nagyon kevés dolognak érezni az illatát az utcákon: olyanoknak, ami élő és emberi tevékenység. Érezni a metróban ugyan a Fornettit, de az nem igazi kenyérsütés. Érzem a buszon mellettem állót, de az gyakran nem az igazi illata, hanem a legújabb francia parfümé.
Az utcát meghatározza az európai fülnek hangos hangzavar is. Engem nem zavart, mert szeretem a hangokat, de lehet, hogy egy idő után gondot jelentene.


- A képeken sok szemetet is látni.

- India nem a környezetvédelem mintaországa. Akinek arra kell figyelni, hogy életben maradjon, az nem fog a környezetével törődni. Egyébként a legtöbb dolgot egyenként csomagolják, mert ha több lenne, akkor a felbontás után megromlana és mindenféle fertőzés alakulhatna ki. Tehát egy darab rágót tudsz venni például, nem huszat, így rengeteg csomagolóanyag termelődik és hever szanaszét az utcán a parkokban. Ezt az utcára szoruló állatok megrágják, az állatokat pedig az emberek eszik meg és ez okoz egészségügyi problémát.


- Találkoztál kint a nyomorral?

- Nagyon sokan emlegetik a szegényeket meg a nyomort Indiával kapcsoltban és tényleg van. Lehangoló és igazságtalan is tud lenni az élet. Sikerült beszélnem a helyiekkel erről, hogy ők hogyan látják ezt, mit kezdenek vele.  Vannak például a riksások, akik sokszor le vannak soványodva. A legtöbbjüknek a kocsi hátuljára rá van írva, hogy kinek az adománya volt a riksa. Azaz, az indiaiak nagyon gyakran így segítenek: munkaeszközhöz juttatják egymást, hogy azzal elő tudja teremteni az élelmiszerre valót. Lehet ez egy riksa, kéziszerszám, vagy egy mérleg, amivel mérni tud a piacon. Szóval valami olyan, amivel a másik dolgozni tud, és ezért valamicske jövedelemhez jut. Itt Európában mindenki individualista, azaz mindenki mindent maga akar megcsinálni, úgy, hogy ne legyen szüksége senkire. Ott kint annyian vannak, hogy szétosztják a munkafolyamatokat. Ha valakinek kicsivel több pénze van, mint szükséges, az munkát ad másnak, lehet az akár egy vasalás, vagy bármilyen más apró munka. Nekem nagyon tetszik ez a rendszer. Bár hosszú tárva biztosan nem megoldás.


- Van valami, amit hazahoznál tőlük?

- Nem szeretném keverni a kultúrákat, de például a közvetlenség itthon kicsit hiányzik.


- Mivel foglalkozol?

- Művészetmenedzsmentet tanulok, utolsó éves vagyok. Mellette kiállításokat rendezek kurátorként, másoknak és a magam gyönyörűségére fotózom. Első saját kiállításom a törökbálinti Munkácsy Mihály Művelődési Ház kiállítótermében még december 12.-ig látogatható.


- Mik a terveid?

- Rövid távon szeretném még növelni a tudásomat a fotózás vagy a grafika területén. Remélem elnyerek egy ösztöndíjat és akkor Belgiumban fogok egy rövidebb ideig tanulni.
Hosszú távon valószínű, hogy vállalkozó leszek, nagy terveim vannak. Egyrészről szeretnék tehetséges művészeknek segíteni az érvényesülésükben, illetve abban közreműködni, hogy az emberekkel megismertessem a művészet szépségeit, ezáltal valami érdekes és izgalmas kerüljön az életükbe.


- Köszönöm az interjút.

- Nagyon szívesen.

 

 
Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez.
Hozzászólások (2)
2 2011. január 18. kedd, 22:45
Marcsi
Érdekes volt a beszámolód.
1 2010. december 07. kedd, 14:14
Joli
Gratulálok! - ez pazar.
Copyright © 2017 Törökbálinti újság. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
Múltunk - jelenünk
Belépés
Kapcsolódó cikkek

Top!