2017. november 19., vasárnap

Logo

Címlap Szomszédom Kelle Antal

Hungarian English French German Italian Polish Romanian Serbian Slovak
Keresés a hírekben

Kelle Antal PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Starzyński Zsolt   
2009. november 13. péntek, 12:44

Mozgatható szobrok?
Október elején mutatták be a Szépművészeti Múzeumban Kelle Antal, törökbálinti képzőművész Nexus nevet viselő, mozgatható szobrait. A latin szó magyar megfelelője: „kapcsolat”. Azt próbáltam megfejteni, mit is jelent ez az alkotó számára.


Kelle Antal műve, a Nexus zseniális alkotás: két hatalmas, hosszúkás, kúp alakú figura, melyek fel vannak lógatva valahova, azaz: a levegőben lógnak. Három elfordítható részből állnak és még magát a törzset is lehet mozgatni, így a mozdulatok száma tulajdonképpen végtelen. A két „testet” elektronikus úton, néhány gomb segítségével lehet irányítani. Leegyszerűsítve: olyanok, mint két báb, melyet nem kézzel, hanem elektromosan mozgatunk, ráadásul a távolból, ugyanis például a fehér szobrot a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemről, míg a feketét a Szépművészeti Múzeum Reneszánsz Csarnokából lehetett vezérelni (a harmadik helyszín az Iparművészeti Múzeum volt). Valójában két ember úgy táncoltat egy párt, hogy nem tudja, ki mozgatja a másikat. A mozgást mindkét irányító személy kivetítőn követi. És a szobrokkal mindent lehet: együtt mozdulni, követni egymást, elfordulni, odahajolni, eltávolodni, közeledni, kapcsolatban maradni és közömbösnek lenni. Tervbe van véve, hogy a vezérlőpultokat különböző országok Magyar Intézeteiben helyezik el, és más-más országból lehet majd mozgatni a két figurát. Kelle Antal kérdeztem:

- Miért érdekelnek a mozgó szobrok?

- Érdekel a tárgyak és események többféle oldala. Szoborba öntve ezt azt jelenti, hogy az elemek elmozdulnak egymáshoz képest: amióta szobrokat csinálok, ez mindig benne van. A változás, nézőpontváltás számomra nagyon fontos. Egy szobor egy másik oldalról mást mutat, mást jelent.

- Azt mondtad, a Nexus egy fontos állomása a mozgásra, változásra, nézőpontváltásra épülő alkotásaidnak, miért?

- Mert a hasonló elvre épülő alkotások közül ebben teljesedik ki a legjobban az, amit szeretnék.  Az interaktivitása csalogató az embereknek, és amíg ezzel babrálnak, addig is a kapcsolatokkal foglalkoznak, nekem ez jó, mert ezt szeretném, ha többet foglalkoznának azzal, amivel érdemes: a kapcsolataikkal. A Nexus két figurájának mozgatásával megoldásokat kereshetünk és találhatunk és a megoldások keresése közben lehetőségünk nyílik megismerni a másik szempontjait, természetét és csak így tudunk arra helyes választ adni. Azt kívánom, hogy az emberek a saját környezetüket figyelembe véve éljenek.


- Hogy jött ennek a két mozgatható, monumentális bábnak a gondolata?

 - A Nexus belső gyönyörű kényszerből született. Ez tulajdonképpen egy indirekt szerepjáték, ami azt jelenti, hogy kilépek önmagamból és valaki mást játszom, így sokkal szabadabban, kreatívabban lehetek jelen.  Benne van a szellemi, fizikai incselkedés, kíváncsiság természetes szükséglete, örömforrása. Sok játékban van egy megmérettetés és valamilyen szabály szerint kapunk pontot, jutalmazunk vagy büntetünk egy bizonyos magatartást és ez alapján kerül ki a nyertes. A Nexus figuráiba bújtatott szerepjátéknak nincs győztese. Nagy talány, hogy ki rejtőzik a másik bábuban és hogyan tudom felvenni a kapcsolatot a másikkal. Azt vettem észre, hogy sokan a saját bábjuk mozgásukkal voltak elfoglalva és nem vették fel a kapcsolatot a másik „személlyel”, így nincs kihasználva a lehetőségek gazdagsága. De ha figyelmes és alapos vagyok, akkor az egyik meg a másik figura sokkal több lesz, mint csupán a kettő összege. És ebben van a rögeszmém: hogy figyelnünk kell egymásra. Az alakokat néha a számítógép is mozgathatja, vagyis előre programozott mozgássorok is előfordulhatnak, és mindez azért van, hogy még jobban modellezzük az emberi kapcsolatokat. Néha ugyanis még abban sem lehetünk biztosak, hogy nem vágnak át: azaz egy létező személlyel vagyunk-e kapcsolatban, vagy csak egy géppel.

- Mi a Nexus mondanivalója számodra?

- Talán azt, hogy lehet felületesen élni csak nem biztos, hogy érdemes. Illetve azt, hogy a ránézésre egyszerűen felismerhető dolgokban is milyen mélységek és lehetőségek vannak, de ezeket csak akkor tudom meg, ha belemegyek és foglalkozom vele és elfogadom a kihívást. Nem értem a világot de igyekszem minél többet megsejteni belőle, és hát ezek jönnek ki belőlem: amit én magam megélek, felismerek. Sokszor rájövök nagyon egyszerű érdekességekre, összefüggésekre és szeretném megosztani, hátha – mint engem – mást is elvezet valahova.
Ma egy cégvezető általában úgy néz ki, mintha a Menedzser magazin címlapjáról lépett volna le. Egyszóval, kinézetre is olyan – azt hiszem így mondják: „európai”. Modern. Agilis. Határozott. Célratörő. Dinamikus. Állandóan nagyon fontos dolga van. Ja, meg még komoly is mindemellett. Rengeteg túlóra, laptop a nyaraláson, elérhető a tengerparton is céges ügyekben, egy törekvő csapat tagja, mely egy egyre vadabb versenyben versenyzik, meg ilyesmi.
Ismerek egy cégvezetőt, aki másodmagával áll egy autóalkatrészeket forgalmazó vállalat élén. Hosszú ősz haja és ősz szakálla van, úgy néz ki, mint Einstein. Kockás ingben és kordnadrágban jár, nyakában kopott bőrerszény lóg. Valószínűleg a Trendi Cégvezetők Megyei Imázs-Versenyén nem végezne pontszerző helyen. Vannak furcsa dolgai. Például minden péntek reggel munka előtt leülnek az alkalmazottakkal és beszélgetnek. Megbeszélik, mi történik az országban, a világban, a piacon, de mindenekelőtt azt, hogy mi történik velük, közöttük. Tisztázzák a konfliktusokat, félreértéseket, egyszóval: ápolják a kapcsolataikat. Ez a vezető elviszi őket színházba, kirándulásra néha egy-egy előadásra, ami alapján közösen tanulhatnak, gondolkodhatnak a kapcsolataikról, életükről, magánéletükről. De ezek persze nemcsak céges, profitorientált tréningek, ahol technikákat tanítanak a vállalat teamjének nagyobb hatékonysága érdekében, hanem valahogy ez olyan igazinak tűnik. Ez a vezető ápolja kapcsolatait munkatársaival és megpróbálja elérni, hogy ők is ápolják egymás közt. És nem azért, mert a menedzserképzőben ezt tanulta, hanem valahonnan sokkal mélyebbről fakad benne az emberi kapcsolatokra fektetett hangsúly. Ezt a cégvezetőt úgy hívják: Kelle Antal.

Igen. Anti menedzser.

 

 
Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez.
Copyright © 2017 Törökbálinti újság. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
Múltunk - jelenünk
Belépés
Kapcsolódó cikkek

Top!