2017. november 19., vasárnap

Logo

Címlap Szomszédom Oravecz István

Hungarian English French German Italian Polish Romanian Serbian Slovak
Keresés a hírekben

Oravecz István PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Starzyński Zsolt   
2010. január 09. szombat, 13:40
A Berlini fal leomlásának huszadik évfordulóján Oravecz István fotografikus mesél a nyolcvanas években az NDK-ban töltött éveiről.

 
Oravecz István a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem adjunktusa, a vizuális kommunikáció tanszék fotószakának tanára. Emellett reklámügynökségeknek, kiadóknak, grafikai stúdióknak és cégeknek készít tárgy- és épületfotókat. A törökbálinti Első Kör alkotócsoport tagja, a Művésztelep alapítója, a Kultúra-043 Alapítvány egyik kurátora. Családjával 21 éve él Törökbálinton. 1981 és 1986 között Lipcsében tanult, erről az időszakról mesél.

- Medgyesegyházán nőttem fel. Építész szerettem volna lenni, de gimi végén olvastam egy pályázati felhívást külföldi ösztöndíjra. A lipcsei Grafikai és Könyvművészeti Főiskola fotografika szakára lehetett menni és akkor azt gondoltam: ez, és semmi más. Kint kollégiumban laktunk a város szélén, de igazából az volt a szokás, hogy a diákok lakásokban éltek a belsőbb kerületekben. Először nem is értettem, de lassan kiderült, hogy mindenki egyfajta lakásfoglaló volt. Egy magyar grafikus fiúval elhatároztuk, hogy mi is nézünk magunknak egy állami lakást. A németek segítettek:keressünk olyan lakást, ahol piszkos az ablak és nincs függöny, este se látni fényt, meg nincs a csengőn névfelirat, ott minden bizonnyal nem lakik senki. Egy négyszintes épületben ki is néztünk egy lakást. Becsöngettünk a szomszédba, nagyon kedvesen fogadtak. Megkérdeztük van-e kulcsuk az általunk kiszemelt lakáshoz, mert megnéznénk, és ha tetszik, akkor elkezdjük a lakáskiutalás hivatalos procedúráját. Megtetszett a lakás, azt a mondtuk a néninek, hogy lehet, hogy már hétvégén kezdenénk is a renoválást, és amikor vissza akartuk adni a kulcsot, mondta, hogy nem kell, jöhetünk bármikor. Elkezdtük a renoválást. Először is kellet kátránypapír, mert a tető beázott. Igen ám, de az NDK-ban magánépítkezések nem nagyon voltak, így TÜZÉP sem volt. Ha valakinek építőanyag kellett, akkor az állam kiutalta. Erre nem számíthattunk, így egy állami építkezésen valami kis borravalóért, vagy italért szereztünk egy tekercs kátránypapírt. Felszegeltük, megigazítottuk a cserepeket, a kéményt visszabontottuk kicsit, mert le akart borulni. Belül is voltak vakolathiányok. Elmentünk a közeli játszótérre, hoztunk egy kis homokot. Cementet nem lehetett kapni, így gipsszel csináltunk maltert. Az ajtót, ablakot is lefestettük, villanyt is szereltünk és vettünk gázbojlert. Földelt konnektort csak villanyszerelői igazolvánnyal lehetett kapni, úgyhogy itthonról vittünk ki azt is. A szomszéd néni még kedvezményes szénkiutalást is intézett nekünk. Fotólabort rendeztük be, nem hangoskodtunk, segítettünk szomszédoknak, mindenki szerettet. Három éve ott laktunk már, amikor egy vasárnap délelőtt becsöngettet két középkorú hölgy. Az önkormányzat szociális osztályáról jöttek és kérték a papírokat, hogy mi itt legálisan lakunk. Hát, ilyen papírunk nem volt, de nagyon tetszett nekik, ahogy rendbe hoztuk a lakást. Azt mondták, hogy természetesen maradhatunk, de fizetnünk kell. Az eredeti 30 márkás lakbért (akkor kb. 150 Ft) végül lecsökkentették a felére. Attól a pillanattól kezdve fizetnünk kellet a gázt és a villanyt is.

- Úgy tudom ismertek téged a követségen.

- Elsőben elmentünk ősszel krumplit válogatni magyarok, lengyelek. Egy politikai nézetkifejtő esti sörözés után másnap délelőtt munka közben jött értünk egy busz, hogy menjünk velük. A TSZ kultúrtermében várt a TSZ elnök, a párttitkár, az egyetem párttitkára, a rektorhelyettes, a kisvárosnak valami elöljárója és leültettek, hogy beszélgessünk. Néma csend. Előző este alapos rendszerkritikák hangzottak el, sejtettük, hogy ezért szedtek elő minket. Valahogy pedzegettem is, hogy gondolom, ezért vagyunk itt. Mondták, hogy nem-nem, de ha problémánk van, akkor beszéljük meg. Nem lett semmi, de eszünkbe jutott, hogy volt köztünk egy fiú, aki azon az estén nem is nagyon ivott, nem is nagyon kritizált. Onnantól vigyáztunk. Aztán eldöntöttem, hogy nem kell őket megváltoztatnom, én végül is tanulni jöttem ide. Meg akartam tanulni a szakmát, úgyhogy attól kezdve nem bonyolódtam politikai ügyekbe, ezért is történt talán, hogy később a követségen állást ajánlottak.

- Milyen állást?

- Kint erős állami kontroll alatt álltunk. Egy nap felhívott a magyar követségről az állami megbízott, aki az ott tanuló magyar diákokért felelt, hogy szeretne velem beszélni. Felutaztam Berlinbe. Leültettek, ott volt még a fő KISZ-titkár is. Elkezdtek érdeklődni, hogy mik a terveim és hogy volna-e kedvem kint maradni, mert az állami megbízottnak le fog járni a kiküldetése és keresnek erre a posztra egy jó németest, az NDK-t jól ismerő embert. Felajánlottak cserébe egy háromszobás lakást, egy ezerötös Ladát piros, diplomata rendszámmal és egy útlevelet, amivel akár naponta átmehetek Nyugat-Berlinbe. Ez nagy dolog volt, mert minket már itthon arra kértek, hogy ne nagyon menjünk az NSZK-ba, a német osztálytársainkat ez zavarhatja, mert ők nem mehetnek és ez bánthatja őket.

- Mit akartak tőled?

- Az állami megbízotti feladat az egyik legfontosabb pozíció volt a kinti magyarok ellenőrzésében, biztos, hogy hozzá futottak be az információk, jelentések, amiről talán neki is beszámolási kötelezettsége volt, mindenesetre erősen rendszerhű, meg politikai ügy volt. Ott abban a pillanatban nehéz volt azt mondanom, hogy határozottan elzárkózom, mondták is, hogy gondoljam át.  Lejátszódott bennem egy csomó dolog és már csak az volt az egyetlen kérdés, hogy milyen indokkal utasítsam el az ajánlatot. Adtak gondolkodási időt, párszor még telefonáltak, de pont akkor indult itthon a fotótanszak az Iparművészeti Főiskolán, és hívtak haza, hogy jöjjek ide tanítani. Erre hivatkoztam és azóta is ott dolgozom és egyáltalán nem bántam meg a döntésem.

 

 

 

 
Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez.
Copyright © 2017 Törökbálinti újság. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
Múltunk - jelenünk
Belépés
Kapcsolódó cikkek

Top!