2017. november 19., vasárnap

Logo

Címlap Szomszédom Kelle Botond

Hungarian English French German Italian Polish Romanian Serbian Slovak
Keresés a hírekben

Kelle Botond PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Starzyński Zsolt   
2010. február 13. szombat, 14:11
 Kelle Botond 10 éves kora óta foglalkozik a bűvészettel. 17 évesen könyve jelent meg Magyar mágia címmel, melyben elsőként írja le a hazai bűvészet történetét és eleveníti fel híres alakjait. A hivatásáról beszélgettünk.

 

- Milyen műfajai vannak a bűvészetnek?

- Négy nagyobb ága van. A nagy illúzió (ide tartoznak pl. a szabadulóművészek), a mikromágia, ahol kártya vagy pénztrükköket mutatunk be közvetlen közelről néhány embernek, a mentalizmus (ahol pl. fémtárgyakat hajlítanak és gondolatokat olvasnak) és végül a színpadi bűvészet. Én elsősorban színpadi gyerekbűvészettel foglalkozom. A gyerekek nagyjából három éves kortól tudják élvezni a bűvészetet - előtte azért nem, mert annyira csodálatos nekik a világ, hogy nem tudják még mi a valós és mi nem.


- Szóval a kanálhajlításhoz semmilyen különleges képesség nem kell?

- Nem. Uri Gellernek szerintem sikerült megragadnia a bűvészet lényegét, mert 6-7 percen keresztül ad elő egy kanálhajlítást és néha csak nagyon kis eredménnyel. Sok bűvész nehezen érti meg, hogy időt kell hagyni a hatás kialakulásához illetve a szándékos rontás, a nem tökéletes végkifejlet megsokszorozza a hatást. Különben az egész túl könnyűnek tűnhet. A mutatvány titkáról többet nem mondhatok. A bűvészet azért különleges műfaj, mert olyasmit adunk elő, aminek a titkát nem áruljuk el.


- Hol lépsz fel?

- Gyerekzsúrok, óvodák, iskolák, céges rendezvények, de vannak önálló estek is kisebb színháztermekben. Elég sokat jártam fellépni gyerekkórházakba. Érdekes, mert rájöttek, hogy a beteg gyerekeknél a zenei, báb vagy bűvészelőadások a közérzetükön túl a fizikai állapotukon is javítanak.  Pár éve Londonban, az egyik legrangosabb európai bűvészkongresszuson léptem fel. Korábban nemzetközi bűvészfesztiválokon Prágában, Szlovéniában, de sokat dolgoztam Norvégiában is. Szakmai közönség előtt mindig más fellépni, nagyon jó kihívás, de mégis amire a legbüszkébb vagyok, és amit a legjobban szeretek, azok a gyerekrendezvények. A gyerekek a legkritikusabb közönség, azonnal hangosan beleszólnak, ha kilátszik valami és ezt a többiek is átveszik és sokszor az egész gyereksereg egyszerre kiabál, hogy „Nem igaz!”. Ezt nagyon jól ki lehet használni. Nagyon interaktívvá lehet tenni a műsort: varázsigét mondatok velük vagy varázskört rajzoltatok. Annál nincs szebb, amikor a gyerekek őszintén tudnak örülni. A felnőttekben van némi udvariasság, de a gyerekek csak őszintén nyilvánítanak tetszést. Ha nem tetszik, azonnal szólnak. A felnőtteknél azt tapasztaltam, hogy a magyar közönség kicsit merevebb, kell idő, míg elengedik magukat, de a gyerekek a világon mindenhol ugyanolyanok, mert náluk a társadalmi elvárások még nem nagyon működnek.


- Mi a titka a gyerekeknél való sikerednek?

- Partnerként és megfelelő tisztelettel kell kezelni őket, nem szabad túl egyszerű trükköket csinálni velük. Gondolkodásra ösztönzöm őket. A gyereknek azt is éreznie kell, hogy ez nem csak egy sokadik műsor, hanem - például egy születésnapi zsúr esetében-, csak az övé. Ezért nagyon sokszor személyre szabott műsort adok.  Nem is szeretek egy napra több műsort vállalni, mert azt vettem észre, hogy ilyenkor már nem tudom azt a szintet hozni, amit elvárok magamtól. Tartozom nekik annyival, hogy ha nem tudok legalább 90 százalékot teljesíteni, akkor azt a műsort nem vállalom el.


- Hisz egy bűvész a varázslókban? Hol a mentalizmus és az igazi médiumok közti határ?

- A mentalizmussal foglalkozó bűvész olyan mutatványokat mutat be, amik alapján azt hihetnénk, hogy különleges képességei vannak. Ilyenek a gondolatolvasók, tárgymozgatók, fémtárgyhajlítók. Vannak, akik a bűvészet eszközeit használva vernek át embereket, a halottlátók, különböző gyógyítók. A mentalizmus egy komoly ága az, amikor egy ismeretlen emberről és az életéről viszonylag pontos leírást adnak. Elkezdesz általános dolgokat mondani, amelyek mindenkire igazak, utána esetleg mutatványokat mutatsz be, amelyben tárgyakat mozgatsz. Vagy leír valamit egy papírra és te kitalálod. Előfordul, hogy az ilyen „látnokok” ellopják, majd visszacsempészik az ember pénztárcáját, csak hogy megnézzék a születési dátumát. Ez azért érdekes, mert ezeket a módszereket jósnők is használják. A legkevésbé őket, és az úgynevezett gyógyítókat szeretem, mert ezek a bűvészet eszközeivel élő emberek azt állítják magukról, hogy tényleg rendelkeznek ilyen kivételes képességekkel és sokszor ezt már maguk is elhiszik. Ők gyakran a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő emberekből szednek ki hatalmas pénzeket. Azt sosem értettem, ha valakinek állítólag különleges képessége van, akkor azt miért parádézásra használja. De természetesen nem ítélem el azokat, akiket nyugodtabbá, boldogabbá tesz, ha egy jósnő vagy halottlátó közöl üzeneteket az elhunyt szeretteiktől.


- Akkor te, mint bűvész nem hiszel a paranormális jelenségekben?

- Nem, de elismerem, hogy nem tudjuk minden jelenségnek az elméleti hátterét. Egy amerikai férfi egymillió dollárt ajánlott fel annak, aki ellenőrzött körülmények között produkál parajelenségeket, de ez 30 év alatt még senkinek sem sikerült. Egy bűvész sokszor át tud vágni egy tudóst, így a legtöbb ilyen vizsgálatnak az a vége, hogy „nem tudunk rá tudományos magyarázatot adni”. Szerintem sokkal érdekesebbek a természet valós jelenségei.

 

Akit érdekel a bűvészet, ajánlom figyelmébe Botond honlapját és bűvészblogját: 
www.buveszmusor.hu illetve: www.buvesz.blog.hu

 

 

 
Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez.
Copyright © 2017 Törökbálinti újság. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
Múltunk - jelenünk
Belépés
Kapcsolódó cikkek

Top!