2017. november 19., vasárnap

Logo

Címlap Szomszédom Pétsch Márta

Hungarian English French German Italian Polish Romanian Serbian Slovak
Keresés a hírekben

Pétsch Márta PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Starzyński Zsolt   
2010. március 14. vasárnap, 23:45
 Dr. Pétsch Márta állatorvossal, a két éve megnyílt Szent István utcai Vahúr-Vet rendelő vezetőjével beszélgettem.

- Hogy kerültek be az állatok az életedbe?

- Gyerekkoromban a húgommal sok állatot hazahoztunk: macskát, hörcsögöt, madárfiókát. Életem elsõ egyes oroszdolgozatát egy kis nyuszival együtt vittem haza. Féltem, hogy hogyan fogadják, de szerencsére nem volt gond. Egy talált macskánk egyszer egy papagájjal a fogai között állított be, így lett papagájunk. Talán ez volt az elsõ állat, amit sikerült megmentenem. Kilenc éves korom óta lovagolok. Családi anekdoták szerint egy pónilovagoltatásnál felkéredzkedtem egy lóra és onnantól azt szajkóztam, hogy én lovagolni szeretnék. Sporttagozatos általánosba jártam, hetente kétszer-háromszor jártam edzésre.  Akkor még nagyon sokat futószáraztunk és így erõs alapokat kaptam.

- Mióta akartál állatorvos lenni?

- Már felsõ tagozatban is ez volt a válasz a „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre, de gimnázium alatt már biztos voltam benne. Pécsre jártam, olasz kéttannyelvû gimibe. Mivel kémiára és biológiára volt szükség a felvételihez, az utolsó két évben iskolát váltottam. Az egyetem nagyon nehéz volt, vizsgaidõszakban gyakorlatilag beadták a szobámba az ételt. A diploma megszerzése után az egyetem belgyógyászati tanszékén maradtam, ahol nagyon sokat tanultam, illetve magam is oktattam. Az egyetem belgyógyászata mellett hét évig párhuzamosan dolgoztam más rendelõkben Érden és Gazdagréten, amikor a férjemnek egyszer elszóltam magam, hogy szívesen csinálnék egy magánrendelõt. Bálint, aki ilyen dolgokban sokkal aktívabb, pár hét után azt mondta: van három eladó ház, amit meg kéne nézni.

- Úgy tudom külföldön is tanultad a szakmát.

- Nyári gyakorlataimat Hollandiában egy kisállatklinikán és Angliában egy vidéki kisváros lókórházában töltöttem. Akkor még nem kristályosodott ki, hogy ló vagy kisállat lesz a szakterületem, de késõbb úgy éreztem, hogy itthon nõként lódoktornak lenni nem könnyû feladat. Vannak olyan helyzetek a lovak orvoslásánál, ahova férfi kell. Kint voltak nyelvi nehézségeim is, elõfordult, hogy betegellátásnál egy gipszvágóért négyszer küldtek ki a folyosóra, mert a magyar kislány nem ismerte az angol gipszvágó szót, ami abból derült ki számukra, hogy sikerült mindenféle más szerszámmal visszatérnem a rendelõbe. Az egyetem utolsó félévét Bolognában töltöttem, ahol egy nemzetközi kollégiumban laktam. Ez inkább élményként volt fontos, mintsem szakmailag. A Gandolfini kollégiumban spanyolokkal és franciákkal laktam együtt, nagyon jól egymásra találtunk. Az általunk beszélt olasz nyelvet az olaszok néha alig értették, el is neveztük Dialetto Gandolfininek. Késõbb, már végzett állatorvosként, két hetet Torinóban, az egyik leghíresebb vesespecialista mellett töltöttem. Ez lett ugyanis kutatási területem: a vesebetegségek. A vese és bõrbetegségek az a két terület, amivel igazán sokat foglalkozom.

- Azt mondják, egy kutya hasonlít a gazdájára és fordítva. Igaz ez?

- Ebben van igazság. Amikor valaki kutyafajtát választ, akkor az valamennyire tükrözi a gazdát, vagy legalább az életmódját. Aki szereti az erejét egy kutyával megmutatni, az robosztus kutyát választ. Az ölebnél szorosabb érzelmi kötõdés a jellemzõ. A mozgékonyabb emberek olyan állatot választanak, amelyek bírják a futást, túrázást. Jellemzõ, hogy ha a gazdi nyugodt, vagy ideges a rendelõben, akkor az a kutyára is átragad, de egyenes pszichológiai következtetéseket azért nem lehet levonni ezekbõl a tendenciákból.

- Mire vagy a legbüszkébb?

- Nagyon örülök, hogy a saját rendelõm a család, két kisgyerek mellet is mûködhet. A saját magam ura vagyok, és azt csinálhatom, amit szeretek, de ez csak azért lehetséges, mert a családomtól minden segítséget megkapok. Büszke vagyok arra, is, hogy az egyik legelfogadottabb bõrgyógyász, Tarpataki Noémi mellett tanulhattam, ennek köszönhetõen küldenek hozzám a környékrõl bõrbetegeket a kollégák.

- A család és munka mellett jut idõd másra is?

- A lovaglás a gyerekek miatt most kicsit szünetel. De amit velük együtt is lehet csinálni, az a túrázás. Amikor régen mentek a Rockenbauer féle filmek a tévében, apa azt mondta, ha nagyok leszünk, akkor elmegyünk kéktúrázni. Onnantól ez egy misztikus dolog lett, míg végül gimnázium és egyetem alatt sikerült majdnem végigjárnunk nagy zsákkal. Pécsen a gimnázium alatt elõfordult, hogy egyedül is nekivágtam a Mecseknek. Késõbb jött a Tátra, az osztrák Alpok. Bálinttal ebben is nagyon egymásra találtunk, nászútra is a Dolomitokba mentünk sátorral. Erdélyben több alkalommal voltam lovastúrán. Egy héten át minden nap máshol vertük fel a sátrat. Rettegtünk a medvéktõl, egész éjszaka õriztük a tûzet. Egyszer hatalmas ködben egy félvad ménest kerestünk, de sokáig nem találtuk. Egyszer csak hirtelen, megpillantottuk magunk elõtt a ködbõl sorban kibukkanó, gyönyörû lófejeket. Óriási élmény volt.

- Hogyan képzeled magad tíz év múlva?

- Szeretném idén megszerezni a kisállat-szakállatorvosi másoddiplomát és egy-két éven belül befejezni a PhD-mat. A jövõben is szeretnék dolgozni nagyobb rendelõben is, mert a szakmai információk ott könnyebben utolérik az embert, akár a nagyobb beteganyag miatt is. A rendelõben pedig szeretném bõvíteni a bõrgyógyászati rendelést és elérni azt, hogy a gazdiknak több információjuk legyen a betegségrõl. Rendelési idõben nem mindig jut idõ arra, hogy mindent részletesen megbeszéljünk, ezért információs lapokat szeretnék készíteni az egyes betegségekrõl, így a gyógyulás esélye is nagyobb. A humán gyógyításban sem elterjedt, hogy megfelelõen tájékoztatják a beteget a betegségrõl. A gazdinak sokszor ki kell nyitni a pénztárcáját, hogy a megfelelõ gyógykezelést biztosítsa kedvencének  és ehhez szükséges, hogy értse, mi miért történik.

 
Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez.
Copyright © 2017 Törökbálinti újság. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
Múltunk - jelenünk
Belépés
Kapcsolódó cikkek

Top!