2017. november 19., vasárnap

Logo

Címlap Szomszédom Fernengel András

Hungarian English French German Italian Polish Romanian Serbian Slovak
Keresés a hírekben

Fernengel András PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Starzyński Zsolt   
2010. április 21. szerda, 12:14
 A tizennégy éve alakult Kerekdomb Környezetvédelmi Egyesület elnökével beszélgettem.

– Hogy kerültél Törökbálintra?

– ’89-ben végeztem az ELTE biológia-kémia szakán és a megyében egyedül itt volt tanári állás.

– Milyenek voltak az első élményeid a településről?

– Tetszett a zölddel övezett, dimbes-dombos, változatos élőhelyekkel körülvett falu. Öt évig a Zsolnai-féle Kísérleti Iskolában tanítottam, ami abban az időben évtizedekkel járt az akkori közoktatás előtt.  Csodálatos pedagógusok csapatában dolgozhattam, sok fontos dolog történt itt akkor.

– Honnan jött nálad a természet szeretete?

– A Hűvösvölgyben nőttem fel, számomra a világ közepe. Lapostetős társasház, 53 négyzetméteren öten, sáros utca. De két perc volt az erdő. Nagyon érdekeltek az állatok, kirándulni és vándortáborokba jártam. Két évig az Állatorvosi Egyetemen tanultam, de rájöttem, hogy tanítani szeretnék, így átjelentkeztem az ELTE-re. Itt Süni- és kutatótáborokat szerveztünk, újságokat készítettünk.

– Hogy jött a Kerekdomb Egyesület megalakításának ötlete?

– Egyrészt az iskolában sok szülőt megismertem, akiknek sokat jelentett a természet. Másrészt akkortájt Amerikában egy civil szervezetek alapításáról és működéséről szóló képzésen vettem rész. Harmadrészt Ági lányom születése után akkori feleségemnek, Szedlay Gyöngyinek voltak szabad kapacitásai. Így jött az egyesület alapításának gondolata. Minden, a település állapotát érintő kérdéssel szerettünk volna foglalkozni: természetvédelem, környezeti nevelés, közlekedés, még a mozgás népszerűsítése is, ami belső környezetvédelem.

– Hogyan alakul a célkitűzések megvalósítása?

– Ez egy végtelen folyamat. Sok fontos dolgot kezdeményeztünk, katalizáltuk a megvalósítását vagy mi valósítottunk meg: a zajvédő falak rendszere az autópálya mentén, a Depó és az Auchan közti út megépítése, az erdő lezárása, a 14 éve a legnagyobb tömegeket megmozgató törökbálinti sportesemény: a Kerekdomb Futás szervezése. A szelektív hulladékgyűjtés sikertörténet. Az EU-hoz való csatlakozásig az ország 12 településén üzemelt egyenletes, megbízható szelektív hulladékgyűjtés. Ebből egy volt a mi falunk. Öt éven át szombatonként, fagyban, kánikulában, heroikus küzdelemmel válogatták ki a brigádok a szemétből a nem odaillő hulladékot: a ponty belsőségétől a tele pelenkákig. Akik ezt végigcsinálták, azok nem akármilyen emberek. A 12 tonnás korlátozás is fontos eredmény, csakúgy, mint a faültetések. Eddig 28 erdőtakarítást szerveztünk. Emlékszem, hogy miket hoztunk ki eleinte: díványokat, kályhákat, képcsöveket. Ma már nagyon szépen rendben van az erdő belseje.

– Milyen kudarcok érték az egyesületet?

– A legfontosabb kudarcnak azt érzem, hogy az emberek nagyon kevéssé mozdulnak a közös dolgokért. A rossz sikeréhez elég annyi, ha a jók nem csinálnak semmit. Az összes helyi civil szervezet küzd azzal, hogy az alapítók nem tudják kinek átadni a stafétát. Az új generációk nem érdeklődnek a közös dolgok iránt. Ez egyfajta hagyomány vagy kultúra hiánya, jól ismert közép-európai deformitás. Olyan kis hatékonysággal működik az ország, hogy az embereknek nem marad idejük a vélt vagy valós anyagi szükségleteik kielégítése után a közös dolgokkal foglalkozni. A sokat szidott és lenézett Amerikában az emberek sok időt és energiát fordítanak közérdekű vagy humanitárius célokra. A vérükben van, hogy hetente egy délután az elesetteké, a rászorultaké.

A helyi politika és az ország tükre, de a mi kudarcunk is, hogy a 2001-es településfejlesztési tervet nem sikerült népszavazással megvétózni. Akkor az önkormányzat óriási terület-átsorolásokat végzett. Szerettük volna ezt megakadályozni, de politikai szintről rányúltak a bíróságra és az visszavonta a már megkapott népszavazási jóváhagyást. Többen anyagilag is érdekeltek voltak az átsorolásban, de voltak, akik elvi alapon gondolták úgy, hogy a több ház, a több ipari üzem a fejlődés útja. A képviselők többsége mocskos eszközöket is bedobott a küzdelemben. Néhány ember anyagi érdekei mindig felül tudják írni a csendes, közügyekkel nem foglalkozó többség érdekét. Hiába jó valakinek az értékrendje, ha nem hajlandó cselekedni, akkor mindig a magánérdekekre figyelő aktív oldal fogja meghatározni a történéseket. A környezetvédelmet mindenki támogatja, amíg az a szemétszedésre, faültetésre korlátozódik, de amint személyes érdekekkel ütközik, konfliktusos tevékenységgé válik. Összességében komoly eredmény, amit 14 év alatt ez a maroknyi aktív maggal rendelkező csapat alkotni tudott. Nagyon jó emberek gyűltek össze, nagyon szeretek köztük lenni. És büszke vagyok arra, hogy pártállástól függetlenül dolgoznak sorainkban sokan jobbról is, balról is.

– Ha jól tudom, oktatásüggyel is komolyan foglalkozol.

– A kémia kerettantervet kidolgozó bizottságot vezettem annakidején. Az Oktatáskutató Intézettel több országos vizsgálatban vettem részt. Képviseltem hazánkat Helsinkiben egy svéd-finn-magyar a természettudományi képzésről szóló konferencián. Az Ökoiskola hálózatban szakértőként szoktam dolgozni és néha publikálni az Iskolakultúrában és az Új Pedagógiai Szemlében. Főállásban a Trefort Ágoston Gyakorlóiskolában dolgozom vezetőtanárként. A munkám fele közoktatás, másik fele tanárképzés. Ezen kívül egy esti gimnáziumban tanítok felnőtteket. Nyaranta pedig Európa különböző országaiban vezetek kiscsoportos túrákat.

– Mire jut még időd a munka mellett?

– Elsősorban az öt csodálatos gyermekemre. Ők nagyon fontosak. Ezen kívül hetente kosár, foci, futás. Gyerekkoromban atlétizáltam és így maradtam: ha nem mozoghatok néhány napig elvonási tüneteim vannak. Szeretem az autentikus népzenét, a jazzt, a jó öreg bluest és a rhythm and bluest ’75-ig. A négy nagy kedvenc: Berecz András, az LGT, a Rolling Stones és Pet Metheny. Őket még akkor is szeretem, ha nem jók éppen. És persze az egyesület. Igyekszem belülről élni a környezetvédelmet. Amit lehet, azt megteszem. Szeretnék minél több embert: gyereket és felnőttet magammal sodorni.

 

 
Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez.
Copyright © 2017 Törökbálinti újság. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
Múltunk - jelenünk
Belépés
Kapcsolódó cikkek

Top!