2017. november 18., szombat

Logo

Címlap Zöldvilág Árva kutyák

Hungarian English French German Italian Polish Romanian Serbian Slovak
Keresés a hírekben

Árva kutyák PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Sződy Judit   
2010. december 15. szerda, 19:46
A kutya az embert szolgálja. Amíg az embernek szüksége van rá. Aztán, ha már nem, ott marad útszélre rakva, cölöphöz kötve vagy elkergetve. Ki segít rajta?

Áprilisban ismertem meg egy segélykérő e-mailből Virágvasárnapi Vanda történetét. A kecses kis keverék kutyust gazdája kikötve hagyta ott ősszel a telken.  Mire a szomszédok ráébredtek, hogy senki nem gondozza, Vanda csontsoványra fogyott. Értesítették a Pilis-Budai Kutyamentők Társaságát, akik rendbe tették Vanda környezetét, enni, inni adtak neki, állatorvosi vizsgálatot kértek. Haza nem vihette senki, mert kiderült, hogy a beteg, legyengült kutyusnak orvosi karanténba kell mennie. Az önkéntesek anyagi lehetőségeit már meghaladta, hogy térítsék a kezelést és a kórházi napidíjat. A levélben adományokat kértek Vanda gyógyítására. Sikerült, Vanda megmenekült!  De mi lesz a többi százzal?

Átmeneti pótmama

Pallagi Beától kaptam a Vandáról szóló levelet. Így tudtam meg, hogy ő is tagja a társaságnak, átmeneti gazdaként segít a bajba kerül kutyáknak, cicáknak.  Beát gyerekkorom óta ismerem, közös kutyamániánk töretlen, de ő ezt is komolyabba veszi nálam. Mint talán mindent. Bár egy baleset több mint tizenhét éve kerekesszékhez köti, kislánya nevelése mellett mindig jut a szívéből és kétkezi munkájából az állatokra. Most éppen két amazonpapagájjal, Páfránnyal és Piskótával osztja meg a nappalit, a kert ura Orka a bulldog keverék, tágas kifutójában él Kata, a vadászkutyák szájából kölyökkorában megmentett borz, és aki mindenhol ott van, az a három hónapos kölyökkutya, Kiró, akit akár sarki rókának is el lehetne adni (innen a neve). De Bea nem adja.  Addig gondozza, neveli a kis árvát, amíg megfelelő gazdát nem talál neki a kutyamentő társaság. Ez az átmeneti gazda feladata.

Amikor megérkezünk a tinnyei „birtokra”, Bea nevetve gurul elénk a kapuba. Rá kell jönnünk, hogy a széles mosoly csak részben szól a régen látott barátoknak. A maroknyi Kiró ugyanis éppen most támadta meg az ideiglenesen a kertben állomásozó szobapálmát. A pálma már vesztésre áll.

- Nem könnyű természetű kutyus, az biztos, de roppant szórakoztató – mutatja be védencét Bea. – Még meg kell találnom vele a hangot. Ha normális erővel szólok rá, meg se hallja, ha ráripakodok, úgy megijed, hogy első sem tudom szedni az ágy alól. Az átmeneti gazda feladata nem csak az, hogy enni adjon a kutyának, és fedelet a feje fölé. Mi megpróbáljuk azt is pótolni, amiről a legtöbben lemaradtak: a szocializációt. A kitett vagy valahol ottfelejtett kutya szinte biztos, hogy nem kapott semmiféle nevelést, de szeretetet sem. Pedig mind a kettőre ugyanúgy szüksége van, mint a kisgyereknek.


Kiró története átlagosnak mondható. Pilisvörösváron találták az út mentén. Akkor még szinte ki sem látszott a fűcsomók közül. Mivel az állatmentők legfontosabb célja, hogy a kutya, cica az eredeti gazdájához kerüljön vissza, a pici jószágot lefényképezték, teleszórták plakáttal a környéket, és feltették az internetre is a hírt: hófehér rókapofa keresi gazdáját. No, ennél persze sokkal komolyabb leírás született, de a gazdi nem került elő.

- Ha a kutyán tetoválás találunk, vagy azonosító chipet a bőre alatt, ki tudjuk nyomozni,  ki a tenyésztője, az állatorvosa, vagy a gazdája. Ha nem, akkor beindul a plakátolás, a netes hirdetés. Két hét a várakozási idő, addig keressük az eredeti gazdát. Persze, a két hét alatt sem ülünk ölbe tett kézzel: orvosi vizsgálattal kezdünk, ha kell gyógykezelés, oltás, azt is megkapja a kutyus, és persze gondoskodást és szeretetet. A két hét leteltével a felnőtt állatokat ivartalanítják. Az orvost, az állateledelt természetesen ki kell fizetni. Persze, a legtöbb állatorvos a mentett kutyákat jutányos áron kezeli, de a számlát ki kell egyenlíteni. Ha kell, a saját pénzünkből dobjuk össze, adományt gyűjtünk, és reménykedünk benne, hogy az örökbefogadó gazdi utólag megtérít valamennyit a gondoskodás költségeiből. De ez nem kötelező. Ami kötelező, az a megfelelő környezet, és a jó kerítés. Kirót már elvitte volna egy fiatal srác. Nagyon lelkes volt. Beszélgettünk, persze mi már tudjuk, mit kell kérdezni. Például azt, hogy van-e tapasztalata. Hát neki túl sok volt. Fiatal kora ellenére talán több kutyája volt már, mint nekem. A legutóbbitól azért vált meg, mert hullott a szőre… Ilyen gazdához nem adunk kutyust, mert tudjuk, hogy hamar az utcára kerülne, vagy szerencsésebb esetben vissza hozzánk. Ha a gazdajelölt alkalmasnak tűnik, mi visszük oda a kutyust, körülnézünk a helyszínen is. Volt olyan kertes ház, ahol a kerítés dizájnja miatt az eredetileg választott pici kutya helyett egy nagyobbat ajánlottunk, „aki” nem fért ki a réseken. Előfordult már az is, hogy egy kutyát „visszakértünk”, nem jól mértük fel a gazda képességeit, lehetőségeit. De ez a huzi-voni mindig nagyon nehéz dolog. Főleg, ha a nevelt kutyánkat megszeretjük. Márpedig megszeretjük.


 

Bebukott kutyusok

Ezt mondjuk tökéletesen megértem. Kirót például lendületből hazavittem volna, pálmamészárlás ide vagy oda. De tudom, hogy most képtelen lenne a családunk rendes kutyát faragni belőle, és annyi figyelmet szentelni neki, amennyi jár. Bea is megjegyzi: olyan helyes ez a kutya, lehet, hogy bebukja.

- Ez a zsargon arra, hogy valaki nem tud megválni a nevelt kutyájától.  Majdnem minden állatmentőnek van bebukott kutyája. Amikor nemrég három hónap után elment innen Kóla, nekem is összefacsarodott a szívem. Réka, a lányom meg úgy nézett az új gazdákra, hogy szerintem meghűlt bennük a vér. Azóta sem nagyon járok feléjük, pedig a közelben laknak. Nem akarom megzavarni Kólát sem, és persze nekem sem lenne könnyű. Az egyesület fórumán tartjuk a kapcsolatot, jó olvasni, hogy tényleg jó helyre került. Ha akarod, mutatok egy igazi bebukott kutyát, itt lakik néhány házra.

Elindulunk kutyát látni. Éktelen ugatás hullámzik végig az utcán, hamarosan előkerül az okozója. Egy elegáns, nyakörves magyar vizsla kúszik ki az orrunk előtt egy meglazult kapu alatt, és végigmórikálja magát az utcán, a kerítés mögött csaholó kollegák előtt. Bea mutatóujja intőn a magasba lendül: látod, mi ilyen házhoz nem adnánk kutyát. Ez alatt odaérünk az ugatástól leghangosabb kert elé. Négy hatalmas leonbergi repked a levegőben, értetlenül figyelem a barátnőmet, aki a talpuk alá mutogat. Ott kaffog Árcsi (Archibald), a törpe szálkásszőrű tacskó. Végem van….

- Árcsit a tízes úton találta egy kolleganőnk, eléggé le volt gatyásodva – meséli  Juhász Judit, aki mellesleg leonbergi fajtamentő. A négy „bociból” egy csak átmenetileg van náluk. – Mi éppen be tudtuk fogadni, de a fültetoválás alapján megtaláltuk a gazdáját. Nagy nehezen visszaadtuk, de hamarosan ő keresett meg minket, hogy nem bír ezzel a szökős kutyával, csináljunk vele valamit. Árcsi tehát újra itt bohóckodott a nagyok között, derekasan meghirdettük, hogy gazdit keres, aztán összeült a családi tanács, és úgy döntöttünk: marad.

 

A pirinyó kutya, mintha érezné, hogy sajtószereplésével elindulhat a világhír útján, mindent bemutat nekünk. Teljes erőből száguldozik, ásni kezd, ugat, majd a hatalmas itatóedényhez szalad, kicsit lefetyel, és mintha ez lenne a legtermészetesebb: teljes testtel beleveti magát. A négy leonbergi elnézően követi minden mozdulatát. Nem véletlen, hogy Árcsi a kutyamentők kedvence: nemrég virtuális bulit tartottak szülinapján a fórumon.

 


Megszállottak

- Amúgy a kutyamentők megszállottak – nevet Bea. -  Akár mi, átmeneti gazdák, akár a menhelyekre kijáró önkéntesek. Ezt nyugodtan mondhatom, mert biztosan nem teljesen épeszű, aki ennyi energiát fektet valamibe, amiért nem kap egy fillért sem, sőt, a legtöbbször ő ad. Persze, az is fontos, hogy ez egy nagyon jó csapat. Itt lehetsz akárki, jöhetsz akárhonnan, ha úgy érzik, felelősen rád lehet bízni egy kutya életét, befogadnak. És ez egyáltalán nem alacsony mérce.


Szerkesztői megjegyzés:

BebuktákMosolygás

A cikk írása óta Kiró szerető gazdára talált. De ez még semmi. Beához került egy jobb híján „Kis izé” néven futó pirinyó terrierszerű kutyus. Természetesen átmenetileg. De a legutóbbi hírek szerint marad... Csipikének hívják, és Réka első teljes jogú kutyája lett.


Kihez forduljak?

Aki kutyát keres, talál, vagy éppen szeretne önkéntes munkát végezni, várják a hívását a Pilisbudai Kutyások.
Bővebben itt:  www.pilisbudaikutyasok.hu


A cikk szerkesztett változata a NőkLapja-Egészség
decemberi számában jelent meg:
foto:Vilisics Kálmán

 
Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez.
Hozzászólások (3)
3 2011. január 22. szombat, 12:09
Andrea
Nagyon rendesek vagytok, szívesen segítenék, járulnék hozzá a tartáshoz némi pénzzel, jelezzétek, kinek, hová! Nekünk is talált kutyusaink vannak. A fiút csontsoványan, lövedékkel a testében hoztuk menhelyről, de miután meggyógyult, olyan boldog lett, csupa szeretet! Hagyta magát gyógyítani, mintha csak tudta volna, hogy érte tesszük, azóta mindent olyan nagy bizalommal fogad, annyira tudnak hinni bennünk, hogy ezzel visszaélni gyalázat. Üdv: Andrea
2 2010. december 16. csütörtök, 11:44
Administrator
Köszönjük a pontosítást. Javítottuk.
1 2010. december 16. csütörtök, 10:22
Jakab Judit
A cikkben tévesen szerepel egy név: A csapattagunk aki leonbergi kutyák tenyésztésével foglalkozik Juhász Judit!
Megköszönném, ha kijavítanák!
Üdv, PBK
Copyright © 2017 Törökbálinti újság. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
Múltunk - jelenünk
Belépés
Kapcsolódó cikkek

Top!